Jó példa erre Emmanuel Macron, akinek már most együtt kell élnie a radikális európai jobboldal egyre erősödő ikonikus alakjával, Marine Le Pennel. Ezzel láthatóan tisztában van, és elődeivel ellentétben nem csupán a kisebbik rosszként tudta legyőzni antiliberális ellenfelét, de azt is felismerte, hogy a populizmust populizmussal lehet felülmúlni. Ahogy a kiváló moszkvai külpolitikai elemző, Fjodor Lukjanov rámutat: az új elnök nem más, mint egy ideálisan megkonstruált politikai mechanizmus, amely arra van beprogramozva, hogy bármilyen kérdésre helyesen válaszoljon, és elbűvölje a választók többségét.
Macron és csapata felismerte, hogy a hatalomért meg kell harcolni az olyan erőkkel, amelyeket idáig az angolszász demokráciákban magasról lenéztek. Tanulva Hillary Clinton és a brexit ellenzőinek hibájából így tettek előtte az osztrák és a holland fősodor képviselői is. Sőt: már ezeket a hibákat is beépítették kampányukba, mondván, idevezet, ha egy országban a populistákra szavaznak. Eközben, mint azt Macron példája mutatja a leglátványosabban, a „big data” módszert alkalmazva maguk is a populizmushoz folyamodnak. Csak ezt piackutatásként, a választók véleményének feltérképezéseként kommunikálják. Azt nem teszik hozzá, hogy ugyanúgy a tömeg véleménye határozza meg a kampányukat, mint ellenfeleikét. Így az úgynevezett felelős politikai erők is azon eszmék felé tolódnak, amelyeket eddig megengedhetetlennek tartottak. A sárkányt legyőzve maguk is sárkánnyá válnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!