Vakáció – de mettől meddig?

A nyári hőség idején iskolába kényszeríteni a gyerekeket több lenne, mint hiba.

Szokták említeni a hosszú nyári felejtési időszakot, ami pedagógiai szempontból nem a legszerencsésebb. Ebben lehetne igazság, de mivel a mindig mintaként emlegetett finneknél pont ugyanilyen a nyári és az egyéb szünetek száma, így nem biztos, hogy a gyerekek memóriájában van a hiba.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke szerint az iskolák mellett a magyar társadalom sem készült fel a változtatásra. Ráadásul a szakmai szervezetek egyöntetűen úgy vélik, a gyermekeknek a feltöltődéshez szükségük van a hosszabb vakációra. Másrészt a családok is nyárra szervezik a közös kikapcsolódást.

Még nem vizsgáltuk a nyári szünet rövidítésének hatásait a pedagógusokra. Noha a társadalom egy része állandóan azt hangoztatja, hogy könnyű a tanítóknak és a tanároknak, mert egész nyáron nem dolgoznak, a valóság teljesen más. A mostani oktatási rendszer egyrészt hatalmas terheket rak rájuk – elképesztő mennyiségű papírmunkára vannak kötelezve –, továbbá a tanulók vakációjának első napja a pedagógusok számára csak a tanári munka oktatási részének végét jelenti, a napi teendőkét nem. Az idei nyári szünet, azaz az évi rendes szabadság első napja július elseje a pedagógusok részére, az utolsó augusztus 20-a. Ha a kormányzati elképzelések megvalósulnának, jelentősen csökkenne a pihenési idejük – most ne beszéljünk a nyári és napközis táboroztatásokról, iskolai ügyeletekről –, holott a gyerekekhez hasonlóan a pedagógusoknak is fel kell töltődniük a következő tanévre.

Tehát ha már mindenképpen hozzá akarnak nyúlni a nyári vakáció hosszához, akkor nem ártana az illetékeseknek a szakmai szervezetek és a szülők észrevételeit is figyelembe venni. Nem elég csak a változtatás igényével fellépni, azt megfelelő tartalommal is tudni kell megtölteni.