Elhangzott az utolsó csengőszó az iskolákban, befejeződött a 2016/17-es tanév, több mint 1,2 millió általános iskolás és középiskolás számára elkezdődött a – most még – két és fél hónapos nyári szünet. A szünidő első heteiben ugyanakkor még sok iskola biztosít valamilyen táborlehetőséget. Ezek már önköltségesek, átlagosan napi nyolcezer forintba kerülnek. Az önkormányzatok és a sportklubok is várják a gyermekeket, hetente körülbelül harmincezer forintért. Miért fontos ez most, amikor a gyermekek és a szüleik is alighogy belekóstolhattak a vakáció első perceibe? Azért, mert egy ideje állandóan előjön a kormányzati igény, hogy a nyári vakációt megrövidítenék, és ezzel párhuzamosan meghosszabbítanák az őszi és tavaszi szünetet.
Pokorni Zoltán, az akkori oktatási bizottság fideszes elnöke még 2011-ben vetette fel, hogy rövidíteni kellene a nyári vakációt. Véleménye szerint a tízhetes nyári szünet a gyerekekkel való gondoskodás követelményei miatt számos család számára megoldhatatlan feladatot jelent. Rá egy évre az oktatásért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa kezdett hasonló húrokat pengetni, azzal a kiegészítéssel, hogy a rövidítés kizárólag az általános iskolásokat érintené, a középiskolások vakációjához az érettségi rendszer miatt nem nyúlnának. Később Palkovics László oktatásért felelős államtitkár beszélt arról, hogy semmi pánik, az új Nemzeti alaptanterv kialakításakor majd döntenek arról, hogyan rendezzék át a tanév szerkezetét.
Az eddig felmerült elképzelések szerint a nyári hónapokban egy-két héttel többet lennének iskolában a gyerekek – arról még senki sem értekezett, hogy ezt júniusban vagy augusztus második felében kellene megtenniük –, de mivel az őszi és tavaszi szünetek hosszabbodnának, ez összességében csökkentené a gyerekek terhelését. Miután az új NAT 2018 szeptemberében lép hatályba, a szünetre vonatkozó változások 2019-ben lehetnek várhatók. Akárhogy is, nagy munkában lehet Csépe Valéria, az alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos.
Noha a szülők érdekeit képviselő civil és szakmai szervezetek szinte az első pillanattól jelezték: a hosszabb őszi és tavaszi szünetben ugyanolyan nehezen tudnának gondoskodni a gyerekekről, ez nem vette el a szaktárca kedvét a változtatási szándéktól. Ráadásul a nyári hőség idején iskolába kényszeríteni a gyerekeket több lenne, mint hiba. Ezt nem lehet elintézni annyival, hogy a németországi iskolákban sincs mindenhol klíma a tantermekben. A magyar iskolaépületek nagy része alkalmatlan arra, hogy hőség idején tanítsanak-tanuljanak bennük. A gyerekek június elejétől – sőt már májusban is – kevéssé tudnak koncentrálni. Az sem ideális ötlet, hogy iskolák helyett táborokban tanuljanak ilyenkor, mert nem elhanyagolható kérdés, hogy ennek a költségét ki fogja viselni. Honnan fognak erre forrást előteremteni az illetékesek? Az sem tisztázott, honnan lenne annyi táborhely, ahol valamennyi általános iskolás tanulhat a meghosszabbított tanév végén.
Szokták említeni a hosszú nyári felejtési időszakot, ami pedagógiai szempontból nem a legszerencsésebb. Ebben lehetne igazság, de mivel a mindig mintaként emlegetett finneknél pont ugyanilyen a nyári és az egyéb szünetek száma, így nem biztos, hogy a gyerekek memóriájában van a hiba.
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke szerint az iskolák mellett a magyar társadalom sem készült fel a változtatásra. Ráadásul a szakmai szervezetek egyöntetűen úgy vélik, a gyermekeknek a feltöltődéshez szükségük van a hosszabb vakációra. Másrészt a családok is nyárra szervezik a közös kikapcsolódást.
Még nem vizsgáltuk a nyári szünet rövidítésének hatásait a pedagógusokra. Noha a társadalom egy része állandóan azt hangoztatja, hogy könnyű a tanítóknak és a tanároknak, mert egész nyáron nem dolgoznak, a valóság teljesen más. A mostani oktatási rendszer egyrészt hatalmas terheket rak rájuk – elképesztő mennyiségű papírmunkára vannak kötelezve –, továbbá a tanulók vakációjának első napja a pedagógusok számára csak a tanári munka oktatási részének végét jelenti, a napi teendőkét nem. Az idei nyári szünet, azaz az évi rendes szabadság első napja július elseje a pedagógusok részére, az utolsó augusztus 20-a. Ha a kormányzati elképzelések megvalósulnának, jelentősen csökkenne a pihenési idejük – most ne beszéljünk a nyári és napközis táboroztatásokról, iskolai ügyeletekről –, holott a gyerekekhez hasonlóan a pedagógusoknak is fel kell töltődniük a következő tanévre.
Tehát ha már mindenképpen hozzá akarnak nyúlni a nyári vakáció hosszához, akkor nem ártana az illetékeseknek a szakmai szervezetek és a szülők észrevételeit is figyelembe venni. Nem elég csak a változtatás igényével fellépni, azt megfelelő tartalommal is tudni kell megtölteni.
