A World Economic Forum azt jósolja, hogy már 2020-ig 5 millió munkahely szűnik meg, de csak 2,1 millió új állás teremtődik. Joggal vetődik fel a kérdés: ha az emberek egy jó részének, sőt, netán többségének nem lesz munkája, így jövedelme, megélhetése, akkor ki fogja megvenni a robotok termékeit? Arról nem is beszélve, hogy a munka nélkül maradtak elégedetlensége a politikai rendszerek stabilitását is veszélybe sodorhatja. Ezért tér vissza a gondolkodás minduntalan a robotadóhoz, amely lassíthatja a folyamatot. A befolyt összegből jutna az újraképzésekre is, amelyek révén az automatizálás miatt kieső munkaerő magasabb hozzáadott értékű munkát tud majd végezni. Vagyis a gépek végeznék a tömeges ipari termelés feladatát, az emberek pedig – ideális esetben – az igényesebb dolgokkal foglalkozhatnának.
Idehaza is teljes szakmák tűnhetnek el a süllyesztőben: drónok hordják majd ki a csomagjainkat, automaták szolgálnak ki a McDonaldsban, az önvezető autók elterjedése pedig feleslegessé teszi az emberi munkaerőt a szállításban. Ezért is kell csínján bánni a nálunk beindított tömeges átképzéssel, mert 10-20 év múlva már lehet, hogy egyáltalán nem lesz szükség a ma még hiányszakmának számító kamionsofőrökre. Ugyanez érvényes a betanított munkákra, amelyek könnyen feleslegessé válnak a járműiparban, ahová az Orbán-kormány gazdaságpolitikája eddig tízezreket terelt át.
