Erőltetett párhuzamok

Lengyelországban nem volt esély arra, hogy kiépüljön a centrális erőtér.

A lengyel államfők Lech Walesától Aleksander Kwasniewskin át Lech Kaczynskiig (!) meg is próbáltak élni ezekkel a jogokkal. Elsősorban külpolitikai téren, de volt szavuk belpolitika kérdésekben is. Főképp, ha különböző politikai színezetű volt az elnök és a kormány. Még a midig lojális Bronislaw Komorowskiban is fel-felvillant néha valamiféle ambíció, igaz, borsot azért nem tört Donald Tusk orra alá. Ezért meglepő Duda viselkedése, aki immár nemcsak kül-, hanem belpolitikai kérdésben is hallatja a hangját. Nem is akármikor, hiszen az igazságügy megreformálása a mögötte álló párt programjának az egyik sarokköve.

Jaroslaw Kaczynski nem hagyhatja figyelmen kívül a magyarnál jóval markánsabb civil társadalmat sem. Népszerűségét egyelőre biztosítják a kétségkívül hatásos szociális intézkedések, a gyerektámogatási, a lakásépítési program, a megemelt nyugdíjkorhatár visszaállítása, sokaknak tetszik a lengyel szuverenitást hangsúlyozó retorika is. Bizonyos határokat azonban nem léphet át. Így euroszkepticizmusa is csak javító szándékú lehet, ellenkező esetben a saját táborában komoly súllyal jelen lévő fiatalok is büntetnék. S ha már magát Kaczynskit említettük: látni kell a közte és Orbán közötti különbségeket is. Mindkettejükben erős a küldetéstudat, de mint most is megmutatta: Kaczynski a rendszer rombolásában kiteljesedő örök forradalmár, akinek megszállottságát csak fokozta ikertestvérének elvesztése. Orbán Viktor vele ellentétben átgondoltabb, ha úgy tetszik, cinikusabb, gondolkodását sokkal inkább stratégiai célok, semmint érzelmek vezérlik.

Nem érdemes tehát mindenáron erőltetni a magyar–lengyel párhuzamot. A tisztánlátást elhomályosítja a lengyel probléma ideológiai alapú megközelítése, de tisztában kell lenni emellett a térség sajátosságaival is. Így Brüsszelben is látni kell, hogy ebben a régióban a dekommunizáció még most sem fejeződött be. Ennyi éven át értelmetlen mindent ezzel magyarázni, ám tény, hogy a 80-as években sötét dolgokban részes lengyel bírói kar nem esett át valódi átvilágításon. Kaczynski tényleg úgy nyúlt ehhez a problémához, mint aki kalapáccsal akarja agyonütni az ablaküvegre rászállt legyet. Ezt próbálja korrigálni – saját érdekeit sem feledve – az államfő. Teljes érzéketlenséget mutat, hogy Brüsszel akkor fokozza a nyomást, amikor Andrzej Duda éppen az alkotmány szellemében nyúl a vétóhoz.