Az utóbbi években a hazai és a nemzetközi sajtóban is sokat foglalkoztam az Európai Unió közös valutájával, az euróövezet rendszerszintű szerkezeti fogyatékosságaival, az euró koraszülött mivoltával. Ezért is olvastam kifejezett érdeklődéssel Wiedemann Tamás Még egy kávé rendel című vezércikkét a Magyar Nemzet augusztus 15-i számában. Az írás apropóját az MSZP és a Polgári Világ nevű új minipárt bejelentése adta, miszerint aláírásgyűjtésbe kezdenek az euró mielőbbi hazai bevezetéséért.
A cikk leírja, hogy az MSZP – szándékát nem is rejtve véka alá – lényegében az orbáni illiberális politika elleni harc jegyében vezetné be a közös fizetőeszközt. Igaza van ugyanakkor a szerzőnek abban, hogy az euró bevezetése „nem a politikai értékválasztás témakörébe tartozik, hanem egyértelműen gazdasági kérdés”. A magyar baloldalon régi hagyománya van az euró iránti imádatnak. Az eurózónát egyfajta „értékközösségnek” tekintik, amelyhez mielőbb csatlakozni kell. Bokros Lajos 2010-ben úgy beszélt az euróról, mint egy társadalmi és kulturális vállalkozásról. Az Európai Unió valóban értékközösség, az euró azonban nem más, mint a regionális integráció egyik lehetséges pénzpiaci eszköze. Amit ráadásul nem kell isteníteni, mert az integrációs evolúció jelenlegi közbenső szakaszában meglehetősen tökéletlen ez a koraszülött közös valuta.
Sajnos nemcsak a hazai baloldal, de Brüsszel is – kimondatlanul – elsősorban politikai terméknek tekinti az eurót. A nemzetek fölötti politikai unió, az európai identitás és a regionális összetartás egységjelképének. Semleges külső szemlélőként hasonló következtetésre jutott nemrég megjelent fontos könyvében (The euro: how a common currency threatens the future of Europe – Az euró: hogyan veszélyezteti a közös valuta Európa jövőjét?) Joseph Stiglitz Nobel-díjas amerikai közgazdász. Rámutatva: az euró alapvetően politikai eszköz, amely a gazdasági prosperitás helyett stagnálást és divergenciát, szolidaritás helyett megosztottságot hozott a valutaövezetben. Helyesen állapítja meg Stiglitz, hogy az egységes piac és a rugalmas árfolyamú nemzeti valuták bázisán korábban prosperáló EU-ban a politikai integráció idővel öncéllá vált, és az euró ezt szolgálta a feszített tempóban létrehozandó monetáris és politikai unión belül.