Migránsok és klímamenekültek

Miért jósolnak a tudósok sokkal nagyobb emberáradatot a következő évtizedekre?

Egy ideje elbúcsúztunk a nevetős Soros-plakátoktól, de nem maradtak abba a kormányzati kommunikációban mindig migránsként említettek elleni verbális támadások, a menekültek feketére festése – egységesen –, és annak az ismételgetése, hogy a háttérhatalmak illegális bevándorlók millióit akarják Európába telepíteni. Hosszú azok listája, akik a kormány szerint a spekuláns kottájából játszanak, Brüsszeltől kezdve a civileken át az osztrák kancellárig és a ki tudja milyen maffiahálózatokig. A szóhasználat is egyre keményebb és embertelenebb.

A menekültkérdést nem szabad azonosítani az újra meg újra fellángoló terrorizmussal – amely ellen minden eszközzel fel kell lépni. Ám egyre többünk számára nyilvánvaló, hogy a több mint két éve tartó gyűlöletkampány kizárólag belpolitikai célokat szolgál. Csak a fanatikus Fidesz-hívők vélik úgy, hogy a kormány akkor is megvéd bennünket a migránsoktól, ha nálunk ilyenek nincsenek is.

Ugyanakkor süketnek, vaknak, végletesen szűk látókörűnek kell lennie annak, aki úgy véli, napjaink népvándorlása nem jelent súlyos kockázatokat. Azokra is számtalan veszély leselkedik, akik több országon és a tengeren keresztül menekülnek, és ahová igyekeznek, ott is gyűlnek a megoldhatatlan problémák. Az egész glóbuszra kiterjedő folyamatot nem lehet történelmi-társadalmi megközelítés, a globális gazdasági, ökológiai, éghajlati és demográfiai folyamatok összességének rendszerszerű szemlélete nélkül értelmezni. Súlyos hibát követ el az politika és az a kormány, amely úgy véli, a folyamatot szómágiával, plakátháborúval, kerítéssel, az Európai Unió elleni verbális támadásokkal meg lehet állítani az országhatáron.

Az izraeli miniszterelnök budapesti látogatása idején jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök, hogy Magyarország nem akar kevert népességet. De hát hol van homogén etnikai összetétel? A történelem folyamán a Kárpát-medence átjáróház volt, az avarok, hunok, besenyők, kunok, tatárok egymást követő hullámai gyökeresen megváltoztatták Európa etnikai összetételét a népvándorlás korában. A mi népünk, a magyarság is betelepült a Kárpát-medencébe, történelmünk pedig számos betelepülési-kivándorlási hullámot jegyez fel. Ma azt látjuk, hogy kínaiak, törökök, arabok, fekete-afrikai és más ázsiai népek fiai-lányai érkeznek.

A történelmi korok népvándorlásai során a hódítás, a területszerzés, a természeti erőforrások megszerzése volt a cél, a meghódított népek olcsó munkaereje is számított, más esetekben a betörő ellenség előli menekülés, egyes területek túlnépesedése vagy a korabeli éghajlatváltozás is szerepet játszhatott. Felfedték egy közel negyedszázadig tartó rendkívül száraz időszak nyomait a XIII. század végén is. A klímaváltozás együtt járhatott egyes népek kényszerű áttelepülésével; vannak, akik a VIII–IX. századi nyugat-ázsiai népmozgásokat és az avar birodalom összeomlását is a szárazsággal magyarázzák. Múltbéli népmozgások és a mai menekültkérdés közé persze nem lehet egyenlőségjelet tenni, akkor sem, ha a migráció okai között esetleg vannak hasonlóságok. De vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy miért indult el napjaink népvándorlása, és a tudósok miért jósolnak sokkal nagyobb emberáradatot a következő évtizedekre?

Mi minden kényszeríthet ma egy embert, családot, embercsoportot vagy akár népet migrációra? Van, akiket politikai vagy vallási nézeteik miatt üldöznek hazájukban, mások életüket, családjukat féltve a helyi vagy nagyobb háborúk elől menekülnek. Vannak gazdasági okból elvándorlók, megélhetést, jobb életet remélők. Bár a kormány erről nem szeret beszélni, a fejlettebb országokban dolgozó vagy végleg ott maradó magyarok is ennek reményében elvándorló gazdasági menekültek.

Aki figyeli a híreket, egyre gyakrabban hallja a klímamenekült kifejezést. Ők azok, akik a globális éghajlatváltozás miatt kénytelenek elhagyni a szülőföldjüket. Ha nincs víz, ha a hosszan tartó szárazság miatt elpusztul a termés, ha sivatagossá válik a terület, ha az emelkedő tenger önti el a szigetet, az ott élőknek kevés választásuk marad. Ne feledkezzünk el az egyre több embert érintő irtózatos szegénységről, a gazdasági egyenlőtlenségekről és a népességrobbanásról se.

A föld népessége 1927-ben, kilencven éve még csak kétmilliárd volt, 2011-ben elérte a hétmilliárdot, ma már több mint hét és fél milliárdnál tartunk. A növekvő népességnek tiszta vízre, élelemre, lakhatásra lenne szüksége. Mindez a fogyatkozó természet, a terméketlenné váló földek, a szennyezett vizek mellett. Közben a világon egyre nagyobb az egyenlőtlenség, nyílik az olló a gazdagok és a szegények között, a tehetősebbek túlfogyasztása már a bolygót veszélyezteti. A népesség ma még megállíthatatlannak tűnő növekedéséről sem hallunk a kormány kommunikációjában, mert nálunk a csökkenés és az elvándorlás okoz problémát.

A legtöbb esetben valóban nem lehet egyértelműen meghatározni a lakóhely kényszerű elhagyásának okát. Szíriában több évig iszonyatos aszály pusztított, nem volt ennivaló, a falvakból a városokba mentek az emberek, ez volt az egyik oka a polgárháborúnak is. Ha valaki Szíriából próbál átjutni Görögországba, az háborús vagy klímamenekült?

Az éghajlatváltozás miatt élhetetlenné vált területek lakóinak szinte az egyetlen lehetősége szülőföldjük, hazájuk elhagyása. Az ENSZ Egyetem Környezeti és Emberi Biztonsági Intézete szerint 2050-re 50 és 200 millió között lehet a klímamenekültek száma, mások szerint ez is alulbecslés. A közelgő krízisre a legnagyobb intézmények és szervezetek sem készültek fel, a menekültválság következményei az elfogadott nemzetközi rendet és az emberi jogokat veszélyeztetik. A klímamenekültek áradata nemzeti, sőt nemzetközi konfliktusokhoz vezethet. A Fekete-Afrikából, a Közel-Keletről és Ázsia egyes részeiről a menekültek továbbra is Európa felé veszik majd az irányt.

Kérdés viszont, hogy a magyar kormány módszerei – a milliárdokba kerülő kampányok, annak hangoztatása, hogy Magyarország védi meg Európát – vajon mennyiben segíti a menekültprobléma megoldását? Ha csupán a plakátkampányok árán vízügyi szakembereket és technológiát küldtünk volna valamelyik aszály sújtotta országba, azzal egy parányit valóban segítettünk volna. Ha továbbra is a menekültek – és mindenki – ellen fog harcolni a kormány, akkor tényleg Soros fog nevetni. Mindennek a végén.

A szerző környezetvédelmi újságíró