Nagyon irigylem Marosán Györgyöt. Amiért volt annyira magabiztos, és egykori péksegédként rendelkezett azzal a szakmai tudással is, hogy ellentmondást, kételyt nem tűrve ki tudta jelenteni elvtársainak: „Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!” Irigylem az átkos „Buci Gyuri”-ját, amiért ilyen határozottsággal át tudta vágni a gordiuszi csomót. Jóval nehezebb a dolgom ugyanis, ha arra a kérdésre szeretnék választ találni, ami a kenyér és a pofa viszonyához hasonlóan egyre csak izgat egy ideje. Jelesül, hogy vajon Magyarország túl kicsi, vagy esetleg a Fidesz növekedett túl nagyra az elmúlt esztendőkben.
Vannak jelek, amik azt mutatják: finoman szólva is túl jól sikerült, amit talán csak Lánczi András filozófus-rektor nevez a kormánypárt „legfőbb politikájá”-nak, mindenki más szerint egyszerű korrupció. Megesik, hogy a különböző fejlesztések megvalósítása során – esetleg közönséges hatalomgyakorlási praktikák bevetése kapcsán – régi fideszes polgártársak kénytelenek egymásnak feszülni. Ez néha banális, burleszkfilmbe illő szituációkat, néha kényelmetlen, sokak számára feszengéssel teli helyzeteket, ám máskor egészen súlyos következményekkel járó félresiklásokat eredményez. Mindhárom forgatókönyv megvalósult a közelmúltban, három különböző városban. Más és más sztorik. Előre szólok, hogy egyiknek sincs ott a hátterében Soros György démoni alakja, és egyik sem a „filantróp spekuláns” magyarországi szabadcsapatainak felforgató aknamunkájának a következménye. Egyvalami van mindhárom sztori mögött: a Fidesz. Csak a Fidesz.
Hatvanban például Milos Forman korai filmjeibe kívánkozó jelenetek zajlanak. Vegyük a Tüske című lapot, ami már önmagában is vicces jelenség. Ezt az újságot ugyanis úgy kell elképzelni, mint a térség országgyűlési képviselőjének, Szabó Zsolt fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkárnak a helyi hírekre szakosodott Ripostját. Funkciója kettős. Egyrészt fényezi Szabót. Legutóbb például az álnéven író szerző vezércikkében kijelentette: van gazdája a kerületnek. Annak fényében, hogy Szabó Zsolt egyszer már közölte Hatvanról, hogy „ez az én városom”, még akár az is elképzelhető, hogy maga az államtitkár írta a cikket a saját lapjába. Persze csak miután letudta teendőit a fejlesztések, a klímapolitika és a kiemelt közszolgáltatások terén.
Másrészt a lap savazza Szabó Zsolt aktuális ellenfeleit. Jelenleg azt a hatvani polgármestert, Horváth Richárdot, aki a Fidesz színeiben nyert választást. Csatájuk annyira elfajult, hogy a város iskoláinak igazgatói sajtóhírek szerint arra kaptak utasítást, hogy az évnyitókon Horváth nem mondhat beszédet. Csak Szabó. Eddig a burleszk: a valóságban is meglesznek ennek a jelei, mert mióta a viszály tart, azóta egyre kevesebb pályázatot nyer el Hatvan. Ami elvileg Szabó városa lenne, ugye.
Fonyódon is zajlik az élet. A Balaton-parti város épülése-szépülése viszont nem kívánt fordulatot hozott: pont oda húztak volna fel egy zajvédő falat, ahonnan a legszebb a kilátás a Balatonra. Úgyhogy Hidvégi József fideszes polgármester is ott volt a demonstrálók között, és kihúzkodták az előkészületben álló fal már leszúrt tartóoszlopát, és virágot ültettek a helyére. Igazi virtigli polgári engedetlenség ez, amolyan lokálpatriotizmussal kevert civil kurázsi, ami sokszor fájóan hiányzik a közéletünkből. Ide is kívánkozik egy tízéves példa: 2007-ben maga Orbán Viktor bontotta el ugyanis (helyesen) a kordont a műveleti területté nyilvánított budapesti Kossuth térről. Valami azonban azt súgja, hogy ez a fal bizony mégiscsak állni fog, demonstráció ide, lázadó településvezető oda. A zajvédelemről gondoskodó objektumot ugyanis a tervek szerint többek között egy Mészáros Lőrinchez köthető cég építi majd. Ez pedig a nemzeti együttműködés rendszerében nagyon komoly érv. Emberileg, szakmailag – és persze párt- és szakpolitikailag egyaránt.
Végezetül ott van Pécs, ahol Hoppál Péter (Fidesz) vezeti majd azt a rendkívüli tényfeltáró bizottságot, amely arra hivatott, hogy a Páva Zsolt (Fidesz) által vezetett Pécs milliárdos adósságainak nyomába eredjen. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy a rossz nyelvek, a sajtóértesülések és az általam ismert összes pécsi szerint, ahogy Hatvant is magáénak tudja Szabó, úgy Pécset nemkülönben a sajátjaként kezeli Bánki Erik (Fidesz). Így aztán nem csoda, hogy a konszolidációban még csak az első lépés, hogy az orosz Roszatom bérbe veszi a város repterét.
A három eset azért mégis arra enged következteti, hogy nem az ország a kicsi, hanem a Fidesz növekedett benne túl nagyra. Amiben kulcsszerepet játszhatott a Marosán György által emlegetett pofaméret is – de hát ezt azért mi csak nem jelenthetjük ki Buci Gyuri magabiztosságával!
