Nagyon irigylem Marosán Györgyöt. Amiért volt annyira magabiztos, és egykori péksegédként rendelkezett azzal a szakmai tudással is, hogy ellentmondást, kételyt nem tűrve ki tudta jelenteni elvtársainak: „Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!” Irigylem az átkos „Buci Gyuri”-ját, amiért ilyen határozottsággal át tudta vágni a gordiuszi csomót. Jóval nehezebb a dolgom ugyanis, ha arra a kérdésre szeretnék választ találni, ami a kenyér és a pofa viszonyához hasonlóan egyre csak izgat egy ideje. Jelesül, hogy vajon Magyarország túl kicsi, vagy esetleg a Fidesz növekedett túl nagyra az elmúlt esztendőkben.
Vannak jelek, amik azt mutatják: finoman szólva is túl jól sikerült, amit talán csak Lánczi András filozófus-rektor nevez a kormánypárt „legfőbb politikájá”-nak, mindenki más szerint egyszerű korrupció. Megesik, hogy a különböző fejlesztések megvalósítása során – esetleg közönséges hatalomgyakorlási praktikák bevetése kapcsán – régi fideszes polgártársak kénytelenek egymásnak feszülni. Ez néha banális, burleszkfilmbe illő szituációkat, néha kényelmetlen, sokak számára feszengéssel teli helyzeteket, ám máskor egészen súlyos következményekkel járó félresiklásokat eredményez. Mindhárom forgatókönyv megvalósult a közelmúltban, három különböző városban. Más és más sztorik. Előre szólok, hogy egyiknek sincs ott a hátterében Soros György démoni alakja, és egyik sem a „filantróp spekuláns” magyarországi szabadcsapatainak felforgató aknamunkájának a következménye. Egyvalami van mindhárom sztori mögött: a Fidesz. Csak a Fidesz.
Hatvanban például Milos Forman korai filmjeibe kívánkozó jelenetek zajlanak. Vegyük a Tüske című lapot, ami már önmagában is vicces jelenség. Ezt az újságot ugyanis úgy kell elképzelni, mint a térség országgyűlési képviselőjének, Szabó Zsolt fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkárnak a helyi hírekre szakosodott Ripostját. Funkciója kettős. Egyrészt fényezi Szabót. Legutóbb például az álnéven író szerző vezércikkében kijelentette: van gazdája a kerületnek. Annak fényében, hogy Szabó Zsolt egyszer már közölte Hatvanról, hogy „ez az én városom”, még akár az is elképzelhető, hogy maga az államtitkár írta a cikket a saját lapjába. Persze csak miután letudta teendőit a fejlesztések, a klímapolitika és a kiemelt közszolgáltatások terén.
