Kínosan kerüli a tudomány és a közoktatás Arany János véleményét Kossuth Lajosról. Pedig ez a vélemény jól ismerhető. A nagyidai cigányok című keserű-szatirikus eposzban Arany a személyiségét jellemző következetességgel örökítette meg Kossuth és követői dilettáns, felelőtlen, alkalmatlan politikáját. A Csóri vajda álmában látott kincs és a táborában uralkodó általános rendetlenség – tetőzve a nagyképű ostobasággal – a nagyidai cigányok vereségéhez vezet. Csóri a káosz legfőbb okozója, aki így kesereg: „Száz ébrenlételnél többet ér egy álom!” – majd ügyes trükkel csak ő ússza meg a büntetést. Arany életművéből ismertek a szabadságharc mártírjainak emléket állító versek, de mély hallgatás övezi a tényt, hogy 33 év alatt (annyival élte túl 1849-et) soha le nem írta Kossuth nevét.
Életútjának olyan pontján történt meg a kiegyezés a király és a nemzet között, amikor Arany már és még nem mondhatott nemet arra, hogy epizodistának fölrángassák a közélet színpadára. Jókai Mórral és Liszt Ferenccel a kor legnagyobb magyar művészeinek számítottak. Jókai országgyűlési képviselő volt, a kiegyezés és a nemzeti szabadelvűség nagy propagálója, Liszt Ferenc szintén – gondoljunk csak a Koronázási misére! Arany, aki nemcsak Kossuthtól irtózott, hanem mindenféle hatalomtól és nyilvánosságtól, Eötvös József határozott fellépésére engedett, és elfogadta a Szent István-rendet a frissen megkoronázott magyar királytól.
Esztétikai következetessége vezetett oda, hogy az irodalmi életben egyre népszerűtlenebb lett. Az 1860-as években alapított mindkét folyóirata két évet bírt ki, ugyanis a silányságot rosszul tűrte, ezért a másodosztályú tehetségek egyre jobban utálták. Krónikus betegsége, leányának halála, irodalmi teljesítményének meg nem értése egyre magányosabbá tették. Kifogástalan hivatalnoki, illetve tanári munkát végzett egész életében, de a mindennapi kötelességek elvonták erejét az igazi nagy alkotásoktól. Aligha van nagyobb irodalmi veszteségünk, mint hogy Arany Jánost évtizedekig marhapasszusok írására, ülések szervezésére, az akadémia ügyes-bajos napi gondjainak intézésére kényszerítette a napi megélhetés.
A szerző esszéista
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!