Centrális pillanataink

Az új idea is csak olyan közönséges politikai termék volt, mint a polgári Magyarország.

A nagy kormányzó párt tényleg létrejött. Méretesebbre is duzzadt annál, mint amit egy ekkora ország elbír. Állandó viták sincsenek, hogy is lennének, hiszen össze kell fognia mindenkinek, mivel folyamatosan háborúban állunk. Mondja is Orbán Viktor mindig, hogy ő aztán érzi a puskaport. Úgyhogy az igazi „nemzeti ügy” a haza ellenségeinek leküzdése lett. Ott van a görbe uborkáját bunkósbotként lóbáló Brüsszel, a gonosz földi helytartója, Soros György – avagy nem is helytartó ő már, hanem maga a sátán – és persze a Röszkénél feltartóztatott migránsok, akik alig várják, hogy a 2018-as választáson nyerjen a baloldal, hogy újra eláraszthassák a köztereinket. Másra sem vágynak, a Baross tér frissen felújított kövezetén szeretnének aludni megint.

Voltak itt még a hon elestére epekedők között lézengő offshore-ritterek, karvalytőke által felbujtott bankárok, különadó miatt bosszúszomjas multik, na meg a rettenthetetlen rezsidémon is, ugye. Jó, hát valakikkel megegyeztünk, másnak diplomata-útlevelet adtunk, stratégiai partnerré fogadtuk.

Komolyra fordítva a szót: az elmúlt majdnem nyolc évben a Fidesz és a kormány számos nemzeti ügyet találhatott volna és oldhatott volna meg. Kétszer egymás után sikerült kétharmadot szerezniük, amit fülkeforradalomnak és a rendszerváltás befejezésének is neveztek. Nagy szavak, de az igazán nagy feladatoknak neki sem veselkedtek. A nemzeti ügyek kormánya lassan egy évtizede tétlenül nézi, hogy szocialista – vagy legalábbis posztkommunista – állapotok uralkodnak a közélet fontos területein: nyugdíjrendszer, tömegközlekedés, cigányintegráció, oktatás, egészségügy, mezőgazdaság – és a sor folytatható lenne, de valójában teljesen felesleges. Szomorú, de be kell látnunk, hogy a kisiklott rendszerváltást helyreállító centrális erőtér ideája ugyanúgy csak a pillanat uralására szolgáló, közönséges politikai termék volt, mint a polgári Magyarország eszménye. A miniszterelnöki prognózisból még több mint tíz esztendő hátravan, és készüljünk fel rá, hogy ennek az évtizednek minden pillanatát uralni akarja a „nemzeti ügyek kormánya”. Erről nem lesz vita, Orbán Viktor is megmondta.