Politika és matematika

Akinek pedig többsége van, az oszthatja az észt, az oszthatja a pénzt.

Sokkal több köze van a matematikának a politikához, mint gondolnánk. A matematika egzakt tudomány, a politikusok gyakran hivatkoznak is rá. – A számok nem hazudnak, higgyünk a tényeknek – hangzik el oly sokszor a felszólítás, főleg kormánypárti oldalról. Statisztikai adatok tömkelegét öntik az emberekre, főleg a választások közeledtével: ennyit meg ennyit fordítottunk az elmúlt nyolc évben az oktatásra, az egészségügyre, és még mi mindenre. No de akkor miért süllyed az oktatás színvonala, ha csak úgy ömlenek a kórházakba a milliárdok, s miért retteg a magyar, ha beteg, és nincs pénze? Miért nő, és miért nem csökken a szegénység? – kérdezi az ellenzék, s meg is válaszolja: tetszettek volna nem ellopni a közvagyont!

A valódi matematikusok közben csak kapkodják a fejüket, miképpen lehet ugyanazon képlet alapján más-más eredményt elérni, s kinek van igaza? Rideg tény: a politikában sosem annak van igaza, aki a másikat meghallgatja, hanem annak, akinek többsége van. Akinek pedig többsége van, az osztja az észt meg a pénzt, a számokat pedig a saját javára fordíthatja. Ha mégsem, akkor pestiesen szólva „matekol”, azaz leveri az ellenfelén.

Az elmúlt hetekben több önkormányzatban is érvényesültek a matematikai törvényszerűségek. Rákospalotán a Fidesznek és az ellenzéki, korábban MSZP-s, most DK-s polgármesternek egymással kötött megállapodása alapján mindenük megvolt: hatalom, pozíció, pénz, s ami azokkal jár. A mohóság azonban rést ütött az egyezségen. Miután egy közbeszerzésen összevesztek, a fideszesek kötelezettségszegésre hivatkozva fegyelmi eljárást kezdeményeztek a polgármester ellen, és felfüggesztéssel akarták eltávolítani hivatalából. Akciójuk kudarcba fulladt, sőt egyik képviselőjük egy másik helyi ügy miatt távozott is a Fidesz-frakcióból. A megfogyatkozott kormánypártiakkal szemben ekkor indított ellentámadást a XV. kerület ellenzéki vezetője, aki szerint a háborúskodás megbénította az önkormányzatot. A polgármester tizenkilencre lapot húzott: addigi fideszes helyettesét visszahívatta, majd alpolgármesterré tett egy másik kormánypárti képviselőt. Neki három éve éppen a sajátjai ígérték meg ezt a pozíciót, ám később elfeledkeztek róla. A hiúságában megsértett politikus kapva kapott az alkalmon, s átállásával kialakult egy új többség. A Fidesz ellenzékbe szorult, sőt bizottsági elnökeiket is kipenderítették, akik helyett a képviselő-testület végül DK-s, LMP-s és jobbikos politikust választott.

A fenti példa jól mutatja, hogy a Fidesz helyi bástyáin megjelentek a hajszálrepedések. Ilyenek látszottak már a Fővárosi Közgyűlésben is, amikor Pokorni Zoltán, a XII. kerület vezetője látványosan szembement Tarlós István főpolgármesterrel a térfigyelő kamerák ügyében. De ugyanígy tett a Római-part vitájában Bús Balázs, Óbuda polgármestere is. A mobil gátról végül lehet népszavazás, de a gőgös fideszes többség most sem hiszi el azt, ami a műszaki életben evidencia: fűrészelés előtt jobb még egyszer mérni.

A számok alapján bőven megvan a többségük a kormánypártoknak Ferencvárosban is, ám a colstok ott is a zsebben maradt, amikor bosszút álltak két „mitugrász” ellenzékin. Az Együtt és az LMP helyi politikusai kényes kérdéseket firtattak, kipattintották a kerület ingatlan- és parkolásügyeit, s folyamatosan borsot törtek az egyre gőgösebb hatalom orra alá. Az ettől prüszkölők leváltották hát bizottsági pozícióikból a szerintük hazug és rágalmazó képviselőket. Arról, hogy miért nem jelentették fel őket, ha valóban hazudtak és rágalmaztak, nem nyilatkoznak. – Nesztek, itt a matek! – üzente mindenkinek a ferencvárosi Fidesz, amiből azonban mára világossá vált, hogy valójában ők félnek a legjobban.

Aztán itt van a Pest közeli Dunakeszi, ahol a fideszeseknek hatalmas a fölényük, mégis, megvonták egy ellenzéki (DK-s, de ez az ügy érdemét nem befolyásolja) képviselő fizetését, mert az nem ment el az egyik testületi ülésre. Annak ellenére vonták meg tőle a fizetést, hogy orvosi igazolást vitt, ezt azonban nem fogadták el, sőt az igazolást kiadó háziorvost az orvosi titoktartás megsértésére is kényszerítették. Az igazoltan vagy igazolatlanul hiányzó politikus védelmére kelő jobbikost pedig a Fidesz azonnal legyurcsányistázta. A cél itt is az ellenfél megalázása, kigúnyolása volt. – Lenyomtuk őket, öcsém – büszkélkedhetnek a kormánypárti képviselők valamelyik dunakeszi kocsmában, de már róluk is tudható, hogy rettegnek az igazság pillanatától, bármikor is jöjjön el az a számukra.

A magyar történelem (is) arra figyelmeztet: nincs rosszabb a rettegő hatalomnál, amelyik igazságosztónak képzeli magát, s így nem ügyel sem a lelkiismeretére, sem a matekra. Pedig jobb, ha a leülnek, és számolgatnak egy kicsit, mert előbb-utóbb őket számolhatják ki.