A nem létező vidékfejlesztési koncepció a modern magyar közigazgatás egyik legnagyobb hiányossága. A hiányt létesítményavatásokkal kendőzik el. Ez az uralkodó-alattvaló viszonyt tökéletesen megtestesítő, pusztító hagyomány, amelynek ápolását minden politikus – pártállástól függetlenül – kötelezőnek érzi, elborzasztó. Minél nagyobb az avatandó létesítmény, annál fontosabb vezetőt lehet rá meghívni. Egy kis lélekszámú faluban erre nincs lehetőség. Ebből egyenesen következik, hogy vannak fontos és nem fontos települések.
Orbán Viktor mikor járt Ózdon? Vagy mondjuk az Ormánságban? Esetleg Nógrád megyében? A magyar modellben sajnos ettől függhet egy falu jövője.
A hátrányos helyzetű településekre immár nem kis és nagy ipari beruházásokat, befektetőket kell vinni. Ezeket a megvalósíthatatlan, gyakran szajkózott hívószavakat meghaladta az idő. A cél az értékteremtő, és nem a közmunka eljuttatása az adott helyre. Ha az amerikai cégek könyvelése Indiában zajlik, akkor ezt miért nem lehet Magyarországon belül megtenni? Egy budapesti vállalat miért nem tud egy ormánsági könyvelőt alkalmazni úgy, hogy az anyagok interneten jönnek-mennek?
Nem azért, mert nincs internet. Ahol nincs, ott a kormány szándékai szerint hamarosan lesz. Könyvelő nincs. Mert ha ott is született, elmenekül, a fentebb részletezett okokból. Pedig akár vissza is térhetne a szülőfalujába tanulmányai elvégzése után. Dolgozhatna otthonról, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként. A modern vállalati adminisztráció nagy része nincs az adott cég szék- vagy telephelyéhez kötve. Csak ez az egy megoldás munkahelyek tízezreit vinné el a kis falvakba. Már ha van a közelben minden, ami a napi életvitelhez szükséges.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!