Donald Trump néha tényleg úgy viselkedik a diplomáciában, mint elefánt a porcelánboltban. No nem az esetlensége miatt. Az amerikai elnök nagyon is tudja, mit csinál. Inkább a pusztítóereje miatt. Ha egyszer megindul, nem nézi, ki kerül ormótlan talpai alá. És ugyan ki állítaná meg az elefántot? Zoológiai ismereteim hiányosak ugyan, de még A dzsungel könyvéből is az rémlik, hogy ezzel se tigris, se kígyó – se medve, se sárkány, se teve – nem próbálkozna.
Amikor két héttel ezelőtt Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és a nagykövetség átköltöztetése mellett döntött – mint valami szentségtörő hollywoodi filmben –, ő lett a rosszfiú, aki szembeszáll az egész világgal. Nem először csinál ilyet, már a párizsi klímaegyezményből való kilépéssel is fityiszt mutatott mindenkinek. Csak azzal még nem lépett senki tyúkszemére, legfeljebb önmagát járatta le. Jeruzsálemmel viszont feladta a leckét. Most kellene hogy jöjjenek a megmentők. Ám azóta az is kiderült, hogy a világ legerősebb hatalmának vezetője útjába nem áll senki. Ki vetemedne ilyesmire, hogyan és minek? Az Európai Unió minden csalóka remény ellenére béna kacsa a világpolitika formálásában. A magyar ellenvetésnek betudhatóan most sem volt képes még egy elítélő állásfoglalásra sem. Oroszország és Kína helyezkedik, de azért nem Jeruzsálem kérdése miatt fognak újabb frontot nyitni, hiszen ez nem érdekük, és eszközük sincs hozzá. Ahogy az várható volt, hiába szavazták le elsöprő többséggel hétfőn, az ENSZ Biztonsági Tanácsában, az Egyesült Államok élt vétójogával, így a közgyűlés elé kerül az ügy. Borítékolható, hogy a drága, ám erőtlen világszervezetre egyébként is morcosan tekintő Donald Trump nem emiatt tördeli a kezét.
Ott lenne még az iszlám világ, amely lángokat és elszabadult poklot vizionált, ebből – ne adj’ isten – hosszabb távon akár még lehet is valami. Politikai szinten azonban egyelőre csak egy harmatos ejnye-bejnyére futotta a 22 tagú Arab Ligától, és egy valamivel karcosabb kiállásra az 57 tagú Iszlám Együttműködési Szervezettől. Ezek sem annyira Amerika ellen, mint inkább Palesztina mellett történtek. A „harcot” nem is mindig az arabok vezetik. Az Egyesült Államok fő szövetségesei, Szaúd-Arábia és Jordánia lefutják ugyan a kötelező köröket, de a piszkos munka az egyébként NATO-tag Törökországra marad. Miközben Izraelt terrorista államnak nevezte – korábban az Európai Uniót nácizta le –, arra azért Recep Tayyip Erdogan török elnök is figyelt, nehogy túl erősen húzgálja Donald Trump bajszát. Hogy valójában a palesztinok sorsa lett-e érdektelen; az amerikai segélyek és érdekek kötik őket béklyóba; félnek; vagy tényleg csak ennyire képesek; esetleg mind egyszerre – mindegy is.
