A migránskrízisről a tények tükrében

Nem véletlenül nem reagál a kormányzat a nyilvánosságra hozott friss adatokra.

Két éve még igaznak is tűnhetett, hogy reálisan növekvő veszélyeket rejt a migráció. De azóta sok minden történt. Ma furcsa úgy tenni, mintha még mindig az akkori helyzetben lennénk. Márpedig a propaganda mifelénk ezzel a módszerrel operál. Szó sincs arról, hogy tagadnánk a bevándorlás létét, esetleges kockázatait – de figyeljük meg, hogy nem fog érdemben reagálni a kormányzat az ENSZ által nyilvánosságra hozott friss adatokra. Mert az nem illik bele a naponta sulykolt narratívába, pláne egy választási kampányba. És ha nem illik bele, akkor elhallgatják vagy torzítják. A fő probléma, hogy a valóság és a valóság paródiája köszönőviszonyban sincs egymással. Elvégre ha tényleg ilyen szinten fenyegetne a népvándorlás, azt elhárítani vagy kezelni is csak a valós helyzetet alaposan ismerve lehetne, semmiképp sem tényhamisító, kizárólag gyűlöletkeltésre alkalmas, tényleges válságkezelésre pedig alkalmatlan szólamokkal.

2017 fontos fejleménye volt, hogy a szíriai háborúnak – amely a migráció egyik fő forrása és hivatkozási alapja volt; egy időben minden érkező próbált úgy tenni, mintha szír menekült lenne – a legtöbb fronton vége lett. Tudjuk, hogy ma is folynak harcok szír területeken, az ISIS teljes megsemmisítése sem következett még be, és a törökök is offenzívát indítottak a kurdok ellen. De a terrorállamot legyőzték, minden nagyobb városát visszafoglalták. A szírek menekülése és az útleveleiket eldobáló álszír migránsok fő hivatkozási alapja gyakorlatilag megszűnt.

Máshogyan kellene tehát feltennünk az alapvető kérdéseket. Azon lehetne vitatkozni, hogy mennyire elfogadható a jelenlegi helyzet – hiszen a lecsökkent mennyiség is jelentős –, de nem vitatható a trendek alapvető változása. Ha Orbán Viktor holnap azt nyilatkozná, hogy egyedül ő győzte le a hordákat, akkor is be kellene vallania – a győzelmi jelentés farvizén –, hogy más szlogenek után kell néznie. Ez addig volt izgalmas, amíg jelen és jövő időben lehetett róla beszélni. Múlt időben nem ütős. Kéne valami más. Vagy legalább más is.

Túl az arról szóló kétségbeesett magyarázkodáson, hogy – mint kiderült – nagy titokban mégis behoztak egy európai uniós kvótányi menekültet az országba. Velük ugyebár nem voltak olyan drámai problémái a kormányzatnak, mint amelyekkel voltak szívesek fenyegetni mindannyiunkat a propagandázás során. Tudniillik hogy milyen szörnyű lenne, ha azt a nem egészen 1300 menekültet letelepítenék. Hogy mi lenne? Semmi más, mint ami eddig volt – minthogy mégis letelepítették őket, csak nem kötötték az orrunkra ezt a tényt.

A valóság tényeivel szembemenni rövidebb távon sem egészséges. Akkor sem, ha valakit eleve nem hatnak meg a morális szempontok. Január 7-én a Jean-Paul Sartre és Bertrand Russell által egykor létrehozott, a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróság utóda Párizsban megállapította az uniós tagállamok, köztük Magyarország bűnrészességét olyan emberiesség elleni cselekményekben, amelyek a menekültválság szándékosan gondatlan kezelésével függnek össze (amit most különböző okokból és ellentétes hangsúlyokkal Keleten és Nyugaton is sikertörténetként könyvelnek el a kormányok).

E testület ítélete természetesen mindössze morális és szimbolikus erővel bír, egyéb jogi szankciókkal nem jár, de elgondolkodtató lehet, hogy nem valami migránspárti szervezet vagy balliberális blogger magánvéleményéről van szó – hanem az egyetlen ilyen típusú nemzetközi bíróság által megfogalmazott ítéletről. Tudjuk persze, hogy sokakat nem hat meg a lelkiismeret és a józan humanista ész szava. Ami ennél is aggasztóbb: egyelőre úgy tűnik, itt a valóság legelemibb tényeivel sem sikerül szembenézni. Holott ez döntő lépés lenne a megoldás felé, mert a migránskrízis – és egyébként semmilyen más gazdasági vagy társadalmi kérdés – nem megoldható a tények ismerete nélkül.

Márpedig a migráció ötödére csökkenésével, illetve végső soron a valós kérdésekkel és a tényekkel kellene kezdenünk valamit az aggasztó mértékű ideológiai ámokfutás folytatása helyett. Ez akkor is hatékonyabb lehetne, ha tényleg meg akarnánk védeni Európát és a kultúránkat valamitől, ami netán fenyegeti. De még egyszer: a fő fenyegetés a migrációval visszaélő, polgárháborús gyűlöletre uszító, folyamatosan hazudozó embertelen kormányzati politika.

A szerző filozófus, borász