Senki sem akarja meghallani a szakma, a sportközgazdászok érveit. Ők nem győzik hangsúlyozni: a sportberuházásokra szükség volt – csak nem úgy, ahogyan csinálják. Pontosan látszik, hogy a felelőtlen ígérgetések, a „pénz nem számít!” jelszóval megvalósított építkezések nem is a jelent, hanem a jövőt veszélyeztetik. Egy dolog, hogy megépülnek az impozáns, bár sok esetben értelmetlenül nagy, megalomán stadionok. Azokat azonban üzemeltetni, fenntartani is kell. És itt van a lényeg: ez is felemészt szinte darabonként és évente sok száz millió forintot. Az idén is, jövőre is, azután is. Ezek a források piaci alapon nem jönnek össze a mai magyar valóságban. Újabb közpénzek kifizetése válik szükségessé.
A Groupama Aréna kivételével egyetlen stadion sem üzemeltethető piaci alapon – nem mellesleg: a Ferencváros otthona az új Puskás Ferenc Stadion megépülésével elveszíti majd nemzeti stadion jellegét –, törvényszerű, hogy Szombathelyen és Diósgyőrben például lasszóval sem tudnak üzemeltetőt fogni.
Ráadásul olyan csapatoknak is milliárdokért építenek stadionokat, amik alacsonyabb osztályokban játszanak, azaz ott végképp nincs esély a rentábilis működtetésre. (Arra most ki se térjünk, hogy nyilván abszolút véletlenül minden nagyobb fejlesztés és rekonstrukció olyan településeken jött és jön létre, ahol a városvezetés és a régió országgyűlési képviselője kormánypárti.)
Nos: ha a ma Magyarországán élne Decimus Iunius Iuvenalis, vajon miként kellene újraírnia idézett szállóigéjét?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!