Fagyhalálok

Minket most nem sújt szélsőséges időjárás, de ideje lenne komolyan venni a figyelmeztető jeleket, mert az éghajlatváltozásnak is van szociális arca – és vannak áldozatai.

Zümmögésre ébredtem. Egy légy körözött fölöttem. Vajon hogy került ide? De nem is a hogyan, hanem a mikor a lényeges: hiszen január második hetében járunk, és közismert, hogy a legyek ősszel, a hidegek beálltával elpusztulnak. Szürke, ködös, barátságtalan idő van kint, mondhatnám, hogy minden normális. Csakhogy nem az. Most kilenc fok van, vasárnap pedig úgy sütött a nap, mintha tavasz lenne. Aznap megdőlt az országos melegrekord, délután Mohácson 17,7 Celsius-fokra emelkedett a hőmérséklet.

Máshol nem ilyen szerencsések az emberek. Az Egyesült Államok és Kanada hetek óta küzd a hideggel, egyes helyeken mínusz 30-40 fokról számoltak be, Kalifornia és Arizona kivételével mindenütt hó alá került az ország. Heves viharok is pusztítanak, sok helyen jeges víz borítja az utakat. A klímaszkeptikus elnök, Donald Trump rosszízű tréfát engedett meg magának még december végén: azt írta, jól jönne most egy kevés a jó öreg globális felmelegedésből. Spanyolországban is küzdöttek a szokatlan havazással, kedden pedig a Szaharában is negyven centi hó esett. Ausztráliában ugyanakkor a hőség okoz súlyos gondokat, több államban 40 fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, ráadásul bozóttüzek pusztítanak. A hőmérséklet, a szárazság, az erős szelek már városi épületeket is lángra lobbantottak.

Meteorológus és klímakutató tudósok sokszor figyelmezettek arra, hogy az aktuális időjárás jelenségeit és a globális éghajlatváltozást nem szabad összekeverni. Ezzel együtt a klímaváltozás folyamatát jelzi, hogy egyre gyakrabban tapasztalhatunk időjárási szélsőségeket. Gondoljunk a karibi térségben pusztító tavalyi hurrikánsorozatra vagy az ismétlődő kaliforniai erdőtüzekre. Az éghajlatváltozás folyamatára utaló egyéb jelek még aggasztóbbak. Egy friss uniós meteorológiai jelentés szerint 2016 és 2017 volt a föld két legmelegebb éve az elmúlt több mint egy évszázadban, tavaly az Északi-sarkvidéken tovább csökkent a tengeri jég kiterjedése, Dél-Európát hosszú szárazság sújtotta, és az Ibériai-félszigeten is pusztítottak a bozót- és erdőtüzek.

1992-ben a riói Környezet és fejlődés konferencián fogadták el az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét, de tudósok már évtizedekkel korábban figyelmeztettek a lehetséges következményekre. 2015 végén Párizsban történelmi jelentőségű megállapodásban rögzítették a célt, hogy a globális felmelegedés az iparosodás előtti értékhez képest ne haladja meg az 1,5-2 Celsius-fokot, ám eközben a klímaváltozásért nagymértékben felelős szén-dioxid-koncentráció növekedése, a tengerszint emelkedése, az óceánok savasodása, a hegyvidéki gleccserek fogyatkozása az elmúlt években is folytatódott, az Egyesült Államok pedig a párizsi megállapodásból való kilépésen fáradozik.

A légköri szén-dioxid-koncentráció növekedését elsősorban a fosszilis energiahordozók, a szén és olaj égetése okozza. A megoldás a megújuló források használata lehetne. Magyarország éppen ezen a téren hátrafelé ballag. Jogszabályban tiltották meg a szélerőművek építését, megadóztatták a napelemeket, és az unióban vállalt megújuló százalékot elsősorban biomassza-égetéssel, tűzifával és fatüzeléses erőművekkel kívánják biztosítani. A tavalyi bonni klímakonferencia egyik tudós résztvevője mondta nekem, hogy míg az előadók többsége újszerű megoldásokról, innovációról számolt be angol vagy német nyelven, addig a környezetügyért is felelős Fazekas miniszter magyarul, papírból olvasott fel egy közhelygyűjteményt.

A híradásokból tudjuk, hogy az észak-amerikai extrém hideg eddig huszonhárom halálos áldozatot követelt. Magyarországon a Szociális Fórum adatai szerint ősz eleje óta az enyhe tél ellenére több mint hetvenen fagytak meg, a legtöbben fűtetlen lakásukban. Minket most nem sújt szélsőséges időjárás, de ideje lenne hazánkban is komolyan venni a figyelmeztető jeleket, mert az időjárásnak is, az éghajlatváltozásnak is van szociális arca – és vannak áldozatai.