Csak a választók győzhetik le a Fideszt

A hatalom bukását a társadalmi érzület, a politikai-erkölcsi kereszthuzat hozza el.

2001 novemberében a parlamenti büfében néhány KDNP-s képviselő beszélt arról, hogy a szocialistáknak elment az eszük, hogy egy volt ügynököt jelöltek miniszterelnöknek. Akkor nem is tudtam hova tenni kijelentésüket. Csak értetlenkedtem. A bizottsági munka során csengtek vissza fülembe szavaik, és jött a belső kérdés: honnan tudták ezek a képviselők, hogy Medgyessy Péter ügynök volt? Honnan?

A Fidesz kampánystábja 2002 márciusában meg volt győződve arról, hogy zsebünkben a győzelem. Gondolom, ennek tudatában nem tartották szükségesnek Medgyessy lebuktatását, de a kínzó vereség után sürgős lett a dolog. Ez egy példa az esetek közül, amikor nem az „öntsünk tiszta vizet a pohárba” elv volt a fontos, hanem az ügynökmúlttal való zsarolhatóság fenntartása. Holott a múlttal való üzletelés megszüntetése államérdek.

Visszatérő szólam az ügynökmúlt nyilvánossá tételét ellenzők részéről, hogy nem teljes az anyag. Nem baj: majd a társadalmi vita és a feltáró beszélgetések kiegészítik a hiányzó mozaikokat. A veszély ma is nagy, mert az ügynök nem tud leállni, életformájává válik a dezinformálás, a hazudozás, a képmutatás – ezzel mérgezi a környezetét.

Nem értek egyet azzal sem, hogy az ügynök által okozott bármilyen kár a tettes és az áldozat ügye lenne. Az áldozat a fő sértett, de a rendszer működése az egész társadalmat taszította alávetettségbe. Azzal sem értek egyet, hogy a kilométeres aktafolyamok hozzáférhetővé tétele lehetetlen. A XXI. században ez igenis megoldható. A kérdés az, hogy milyen szinten áll az akták feldolgozása, és miért késlekedett azzal az állam 1990 óta.

Azoknak, akik nem önként, hanem kényszerítés folytán lettek ügynökök, az akták kinyitása először kínos lehet, de egy idő után megnyugvást hozhat. Tisztázhatják viszonyukat a környezetükkel. Nem kell többet attól tartaniuk, hogy zsarolhatók, nem kell hazugságban élniük. Akik pedig „elvhűségből” vagy előmenetelük érdekében jelentettek, ők a Geréb Ernők.

Itthon huszonnyolc éve ugyanaz a garnitúra jelenti a politikai elitet. A rendszerváltók egyes tagjai saját bebetonozásuk érdekében mítoszt építettek maguk köré, ezzel parancsoltak bírálhatatlanságot, imádatot. A mítoszok abroncsai tartották egyben az országot. Ezért nincs mobilitás a honi politikában. De a rendszerváltó elit morális fölénye semmivé foszlott. Megkérdőjelezhető legitimitásuk itt vibrál a mindennapokban. Látjuk az ország állapotát. A teljesítmény, amit látunk, az maga a termék. Származási hely: Magyarország. 

A rendszerváltás folyamata a szociális piacgazdaság kiépítése helyett belterjes, elitista irányt vett, és hamar elveszítette vonzerejét. A politikai elit cinizmusa, gyávasága, önzése saját legitimitását kezdte ki. Ez vezetett a D–209-es kormányának megalakulásához, majd bukásához. Ez volt az a pillanat, amikor egy előre hozott választással lett volna esély a rendszerváltás befejezésére. Visszatérni a szociális piacgazdaság programjához, a középosztály megerősítéséhez. De a politikai osztály nem nyitott tiszta lapot. Helyette új hazugságspirálba hajszolta híveit. A hazugságörvény egyre mélyebbre szívta az országot.

Tizenkét éve vonultam vissza az országos politikától. Megcsömörlöttem. Nem a rendszerváltásból, a gyalázatos mintát nyújtó elitből ábrándultam ki. Elegem lett abból, hogy a kormány munkáját kritikával figyelő értelmiség egy része is a jelenlegi miniszterelnök „ügyes” hatalomtechnikai eredményeiről beszél. Méltatják megérzéseit – holott színtiszta számító gonoszsággal állunk szemben. A mai hatalmat megvetem. A haragom mély. Számomra személyükben már létezni is megszűntek, de tudom: temérdek lelki, testi és anyagi fájdalmat okoznak. E fájdalmak figyelmeztettek: felelős állampolgár vagyok, ki kell lépnem a komfortzónámból, feladatom van.

Csatlakozásom a Momentumhoz magától értetődő volt. A politikai bal-jobb meghaladásának célját a rendszerváltás folyamatára rákövült hazugságoktól és bűnöktől mentes, tenni akaró generáció részéről hitelesnek látom. A Fidesz 2004-ben elárulta a polgári Magyarország programját, köpönyeget fordított, ezért léptem ki. Polgári értékrendem képviselete szépen megfér a Momentum programján belül. Természetes lelkesedésből, de nem szerelemből csatlakoztam hozzájuk. Párttal szerelembe esni tilos. Pártból egyházat szervezni bűn. A Momentum generációja iránt érzett felelősségtudat vezetett a jelöltségig.

1990 óta a Momentum az első teljesen új, a rendszerváltó pártokhoz, erőcsoportokhoz semmilyen módon nem kötődő párt. Politikai generációváltást hirdetett, ami számomra elsősorban gondolkodásmódbeli, erkölcsi paradigmaváltást jelent: ne csapjuk be tovább önmagunkat, az sehova nem vezet.

Tetszett, hogy a Momentum őszintén fogalmazta meg 2018-as választási célját: bejutni az Országgyűlésbe. Kapott is a fejére az ellenzék egy részétől, hogy miért nem akar velük összefogni. Imponált, hogy az önálló indulással ki akarnak lépni a hazugság mocsarából, Jelöltségem vállalásának másik oka ez az őszinteség. Döntésük rendkívüli kihívás, hiszen Magyarország abban a helyzetben van, hogy egyszerre kellene a kormányt elzavarni és a baloldali ellenzéki pártkonglomerátumot is leváltani.

Németországban szeptember óta nincs kormány, mert a pártok nem tudnak megegyezni programjaik, azaz választóiknak tett ígéreteik és a társadalmi problémák összetettsége miatt. Ha olyanok lennének, mint a mi politikai elitünk, nem lett volna akadálya az új kormány felállásának: azt könnyű leosztani, hogy milyen mélyen nyúlhatnak bele a pártok a közpénzekbe.

Igen: a világ egyik vezető országának pártjai a programjukat egyeztetik. E patthelyzetnek persze van negatív oldala, de a német példa teszi érthetővé, hogy milyen merényletet követtek el a mi pártjaink azzal, hogy folyamatosan leértékelték a választási programok jelentőségét. Velük szemben a Momentum részletes, megvalósítható szakpolitikai programot tett le az asztalra. 

Kevesen óhajtják nálam jobban a regnáló hatalom bukását. Ezt nem egy hamis ellenzéki összefogás hozza el, hanem a társadalmi érzület, a politikai-erkölcsi kereszthuzat. Mindig felkapom a fejem, amikor a Momentumot tartják felelősnek az „ellenzéki összefogás” elmaradásáért. Menjen be a bárány a farkasok közé? A válaszom egyszerű: bűnbakképzés miatt mutogat az úgynevezett baloldali ellenzék. Mutogatnak az újra, ahelyett hogy a tükörbe néznének. Dehogy mondom, hogy a Momentum egyedül leválthatja a kormányt! Azt sem, hogy nem hibázott eddig, és azt sem, hogy nem fog ezután. Azt mondom: a hibák nem programja tartalmi kérdéseit érintették.

„A f ért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre” – mondta Karácsony Gergely, amikor az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett. Ezzel a kijelentéssel, amelyben az MSZP és az érintett minden gyarlósága benne van, nem foglalkozott érdemben sem a kormányzati propaganda, sem a megmaradt szabad sajtó. Aki ilyet mond, boldogabb országban nem lehetne miniszterelnök-jelölt. Ha maga nem húzna el, a sajtó kísérné az ajtón kívülre. Nálunk egy legyintéssel elintézte a közvélemény, mert ehhez szokott hozzá az MSZP-től, és mert ez az érdeke a Fidesznek. A történetben számomra egyedül a baloldali érzelmű szavazók a fontosak, akiket már ki tudja, hány ciklus óta vezet félre, hagy érdemi képviselet nélkül a pártjuk. Szüleim a nyugdíjazásukig gyári munkások voltak. Félre lehetett őket vezetni, de tudom, mit éreznek, amikor rájönnek, hogy becsapták őket. Egy ilyen mondat után kérdezem: hol itt a választók megbecsülése? Az őszinteség?

A baloldalinak nevezett ellenzék nem a kormányváltásban, hanem a túlélésben érdekelt. Kiváló példa erre a Szigetvár központú választókerületben nevesített jelöltjük erős kormánypárti kapcsolata. Komolyan gondolja bárki, hogy a Fidesz győzelme esetén a mai baloldal felelős ellenzék lesz, és nem a hatalom tenyeréből falatozó öleb? Határozott véleményem: a Momentum parlamentbe kerülése nélkül nem változik semmi, folytatódik a vircsaft.

Én magam leszek az első, aki rámutat, ha nem az ígéreteink szellemében tesszük majd a dolgunkat a Házban. Nincs kellő mélységű társadalmi beágyazottságunk, sajtónk sincs, könnyű lesz velünk elbánni, ha nem azt tesszük, amit ígérünk. A Momentum előlépett, programot készített, ajánlhatóvá, választhatóvá tette magát. Immár a választópolgár felelőssége is, hogy mit tesz. Észreveszi-e érdekeit, a megújulás lehetőségét. Nem a Jobbik, nem az LMP, nem a Momentum jelöltjei győzhetik le az adott választókerület fideszes jelöltjét. Hanem a szavazópolgárok sokasága, akik felhatalmazzák a számukra leghitelesebb ellenzéki jelöltet.

A szerző a Momentum Mozgalom képviselőjelöltje