Közös ország, de milyen kutatás?

A Közös Ország Mozgalom új kezdeményezésével kapcsolatos problémák három csoportba sorolhatók.

A mozgalom tavalyi tevékenységét a bevonás igénye, a társadalmi párbeszédre való törekvés jellemezte. Az általuk felépített Agora teret adott minden pártnak, a véleményüket kifejteni akaró civileknek, e sorok írója is előadóként szerepelhetett ott. A közös ország eszméjének pontosan ez a veleje: a választókerületek kiválasztásától az alkalmazott módszerekig szélesebb körű szakértői körrel illett volna egyeztetni – legalább a részleges nyilvánosság előtt –, pódiumbeszélgetések keretében. A KOM mérése adománygyűjtés által jöhetett létre, vagyis indokolt lett volna a nyilvánosság bevonása.

Jelen kutatás tervezésekor három lehetőség adódott: online kérdőíves, telefonos vagy lakásban készült személyes interjú, esetleg kontrollként ezek variációi. A méréseket két cég végzi, a Medián, illetve a ZRI Závecz Research. A KOM a személyes kitöltést választotta, a két intézet nem fog kontrollként azonos vagy más módszerrel a másikra „rámérni”. Az interjúk jelentős részét nem tableten vagy laptopon rögzített, előre programozott kérdőív segedelmével bonyolítják le, hanem papíron, ami megnöveli a hibák és csalások esélyét.

A jó minőségű válaszadás képzett, rutinos kérdezőbiztosokkal lehetséges, akik nem biztos, hogy a részt vevő cégeknek – melyek országos kutatásokhoz szoktak – helyben rendelkezésükre állnak. A nagyobb problémák nem a választókerületek kiválasztásával, hanem az úgynevezett „nem mintavételi hibákkal”, illetve a válaszok manipulálhatóságával kapcsolatban merülnek fel. A nem mintavételi hiba gyűjtőfogalom, a mintavételi hibákon túli összes lehetséges torzító tényezőt jelenti, ami a kutatás teljes ideje alatt felmerülhet: például a kérdőívvel, a kérdezés módjával kapcsolatban. Mivel az alkalmazott módszerek részletei eddig rejtve maradtak, nem tudni, milyen garanciák vannak például az úgynevezett fedési hibák és a kiválasztási torzítás mérésére. Nem tudni, milyen módszerekkel kívánják redukálni a teljes és a részleges visszautasítást. Előbbi esetén a kérdőív el sem készül, utóbbi pedig csak bizonyos kérdésekre adandó válasz megtagadását jelenti. Nehezen ellenőrizhető, hogy a mintába kerültek közül pontosan ki válaszolt, és az a személy pontosan azt a választ adta-e, amit rögzítettek. A papíros kérdezés következtében rendkívül nagy a hibalehetőségek, kisebb-nagyobb szándékos csalások veszélye. A házhoz menő munkatársakat eleve nehezen lehet kontroll alá helyezni, nincs mellettük „kérdőívellenőr”. A lekérdezés mikrofonos rögzítését nem alkalmazzák, bár ez sem jelentene teljes garanciát, mivel két kérdező is beszélhet egymással, vagy a megengedetthez képest más címen élő személlyel is készülhet interjú kényelmi okokból.

A kérdőívek papíros rögzítése növeli a hibalehetőségeket, intézményesítheti a csalásokat, amelyek hathatnak egy irányba, de véletlenszerűen is megeshetnek. Fennáll a veszélye, hogy a kérdező akár az egész kérdőívet vagy egyes válaszokat maga tölti ki, gyorsítván a munkamenetet. A papíros kérdőív okozta nagyobb hibaszázalék szintén probléma, de legalább kérdezőbiztosonként, kérdőívenként eltérhet, például a kérdező rosszul értelmez egy választ, melléjelöl, átugrik egy kérdést, esetleg nagy eltéréssel olvas. Számítógépes segítséggel ezek jelentékeny része kiküszöbölhető lenne.

Utóellenőrzés ugyan lehetséges a kérdőívben szereplő személy újbóli megkeresésével, azonban erre nem biztos, hogy elegendő erőforrás jut, és csak a KOM vagy az érintett cégek végezhetik. Sajnálatos módon a komplex vizsgálatok, ellenőrzések gyakran hetek, hónapok múlva hozhatnak eredményt, ami a választások szempontjából elkésett időpont. Az úgynevezett kérdezőbiztosi hatás a felsorolt okokból következően nem becsülendő le; egy tanulmány szerint a pártpreferenciára, nevezetesen az MSZP-re való szavazási hajlandóságra jelentős mértékű kérdezőbiztosi hatás volt kimutatható egy konkrét korábbi kutatási sorozat esetében. Nemcsak a kitöltést végző személy csábulhat el vagy véthet hibákat, hanem az is, aki számítógépbe rögzíti az adatokat.

A lehetséges hibákban közös: nem visznek közelebb a „valóság” megismeréséhez, ezáltal a kormányváltáshoz.

Kétségtelen, hogy van vita a személyes és a telefonos mérésekkel kapcsolatban, ám ez olyan, mintha Hosszú Katinka és Kozák Danuta olimpiai teljesítményét vetnénk össze. Van, amire alkalmatlan a telefonos mérés, de van, amire jobb. E sorok írója szerint erre a kutatási célra a telefonos módszer (CATI) lett volna szerencsésebb. A legfőbb okok: az ellenőrizhetőség, az átláthatóság, a szabályozottság. Nemzetközileg igazolt a telefonos kutatások kérdezőbiztosi hatásokat csökkentő hatása. A telefonos mérésekkel kapcsolatban léteznek legitim ellenérvek, a legsúlyosabb a gyengébb válaszadási arányra vonatkozik. Sajnálatos módon a személyes lekérdezés válaszadási aránya évtizedes távlatokban szemlélve zuhan. A leggondosabban, legjobban kiképzett munkatársakkal készülő telefonos mérések elérhetik a személyes megkereséssel főcímen elértek átlagos arányát. Természetesen megvannak a telefonos mérések hibái is, azonban a lakáson készülő személyes interjúval nem nyerhetünk annyit pozitív hatásai révén, mint amennyit a minőség és a hitelesség oltárán feláldozunk.

Telefonos mérésnél minden kattintás dokumentált, élőben és utólag is követhető, bármit vissza lehet hallgatni vagy keresni. A kitöltés ellenőrzésével, a kérdezők segítésével foglalkozó supervisor mindent lát, hall, folyamatosan, beszélgetés közben is képes segíteni a kitöltést. A sajtó, illetve a KOM kijelölt munkatársai folyamatosan látnák a teljes munkafolyamatot – a csalás lehetősége így ki van zárva –, megkaphatnák, kimenthetnék a friss adatokat. A kérdezőbiztosi negatív hatások a minimumra szoríthatók, az erősségek javíthatók, az adatok utólag sem manipulálhatók.

E sorok szerzője nem kérdőjelezi meg a KOM kormányváltás érdekében tett erőfeszítéseit, de mindig lesz politikai szereplő, amely kihasználná bármely, akár a közérdek szolgálatát megcélzó kezdeményezés gyenge pontjait, vagy befolyása alá kívánja vonni a döntéseket meghozó szűk kört. Közvélemény-kutatás helyett lehet közvéleményt építeni – amely mandátumok sorsát, szavazatok tízezreit döntheti el – azonban ez csak nyílt döntésekkel, fair, átlátható és szabályozott körülmények között képzelhető el. Különben óriási hitelességi deficittel és a manipulálhatóság vádjával érdemes számolni.

A szerző közvélemény-kutató