Vagy ott van az oktatás helyzete. Az életpályamodell megfeneklett, és a nagy garral bevezetett, ám utána félresiklott bérrendezés sem váltotta be a reményeket, hiszen csak a 2014-es választási évben volt fontos a pedagógusok pénzét a mindenkori minimálbérhez kötni, ez már 2015-ben kikerült a törvényből. Mind a pedagógusok, mind a diákok egyre leterheltebbek, de itt is csak arra telik manapság, hogy a politikusok a kampányidőszakban rátelepedjenek az intézményekre, és gyermekekkel próbálják meg népszerűsíteni magukat.
Nemrég egy választókörzet fideszes jelöltje és a fenntartó képviselői látogattak el egy peremkerületi iskolába, ahol a propaganda szerint a Klik festetett ki osztálytermeket, az alsós gyerekeket pedig ingyen kapott projektor és laptop segítségével okítják. A nagy propagandából az kimaradt, hogy a termeket a legtöbb helyen a szülők festették ki, a számítástechnikai eszközökről nem is tudtak a tanítók a látogatás előestéjéig, és a szakterembe azért nem lehetett ellátogatni a kormányzati média kíséretében, mert az oda vezető folyosón düledeznek a szekrények, miközben egy másikon az eltömődött lefolyók miatt időnként elviselhetetlen a bűz. És akkor a megint más folyosókon található, a korábbi beázások nyomait idéző vödrökről ne is tegyünk említést.
Erről az egészről egy 1973-as bohózat jutott az eszembe – talán nem véletlenül –, amelyben a legendás Alfonzó egy félig sem kész szállodát ad át különböző trükkök segítségével a kilátogató vezérigazgató és trösztigazgató elvtárs jelenlétében. Az akkor mulatságosnak vélt jelenetek, lám, a jelenben köszönnek vissza. A Pitypang Szálló alkotói a jövőbe láttak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!