Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelme előtt az ellenzéki pártok politikusait kétszeresen is a kétely és a bizonytalanság jellemezte. Voltak, akik nyíltan bevallották, hogy nem a Fidesz leváltására, pusztán saját parlamenti jelenlétük biztosítására törekszenek. Mások győzelmet ígértek – de a közvélemény-kutatók gyorsan megkérdőjelezték ennek a valószínűségét. Leginkább néhány elszánt civil, lelkes publicista és volt politikus hirdette, hogy a Fideszt igenis le lehet győzni, ha az egyéni választókerületekben minden kormányváltó szavazatot a legesélyesebb ellenzéki jelöltre adnak le.
A hódmezővásárhelyi siker híre szinte percek alatt megváltoztatta nemcsak a közhangulatot, hanem az ellenzéki pártok politikáját is. Bebizonyosodott, hogy egy jó jelölttel és a teljes ellenzék összefogásával a legfideszesebbnek számító körzet is nyerhető. Innen kezdve minden ellenzéki pártnak és politikusnak csak az lehet a feladata, hogy a következő hetekben kidolgozza az ideális taktikát. Aki most is arról beszél, hogy semmilyen körülmények között, még közvetve sem fog össze a ellenzék valamely másik erejével, az Orbán Viktor hatalmon tartásáért dolgozik, a Fidesz műellenzékeként képzeli el a saját jövőjét. Sokan az MSZP és a kisebb baloldali pártok soraiban vélnek ilyen politikusokat látni, de a Jobbikban is vannak, akik a visszatérést a korábbi, radikális vonalhoz fontosabbnak tartják a választások megnyerésénél.
A Fidesz legyőzhetősége máris reményt és erőt adott azoknak, akik úgy gondolják, az orbáni kurzus megbuktatása előbbre való minden egyéni és pártérdeknél. Röviden szólva az állami szintre emelt korrupció megállítása, a szabadságjogok helyreállítása, a bírói függetlenség megvédése, az ország jó hírének helyreállítása többet számít, mint az ideológiai különbségek. Aki továbbra is szűk pártérdekeket követ, az vagy a Fidesz kijárója, vagy végzetesen szűk látókörű ember.
De továbbra is megmaradt a kétely és a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy az ellenzék győzelme után ki és hogyan vezesse az országot, összecsiszolható lesz-e a baloldali, a mérsékelt konzervatív és a jobboldali politika. Nagyon fontos lenne annak megértése, megértetése és hangsúlyozása, hogy: IGEN. Igen, az ország olyan gyors és látványos döntésekre vár, amelyek egyszerű parlamenti döntéssel meghozhatók. Ha a százkilencvenkilenc parlamenti képviselő közül száz ugyanazt a gombot nyomja meg, akkor meg lehet szavazni egy olyan pótköltségvetést, amely orvosolja a legégetőbb gazdasági és társadalmi gondokat. Feles törvényekkel és döntésekkel a legtöbb pazarló és korrupt beruházást le lehet állítani, hogy az így visszamentett összeget társadalmilag nemes célokra fordítsák. Az Európai Uniónak azonnal jelezni lehet, hogy új világ kezdődik Magyarországon, és megszűntek az okok, amelyek miatt csökkenthető lenne a hazánknak folyósított támogatás. Száz mandátummal – remélhetőleg persze többel – nagyon sok posztra értelmes szakembereket lehet ültetni a fideszes pártkatonák helyett. A Fidesz 2015 óta kétharmad nélkül kormányoz, ezért elvben minden azóta hozott törvénye visszacsinálható. De elsőre természetesen csak azokat kell lebontani, amelyek a legtöbbet ártottak és ártanak az országnak.
Szakítani kell a kishitűséggel és a megosztottsággal. A baloldalon, a mérsékelt konzervatívok között és a jobboldalon is vannak tehetséges szakemberek – közgazdászok, jogászok, külügyesek, társadalompolitikusok –, akiket a másik oldal is becsül és elismer. Ha a győztes ellenzéki pártok egy-egy politikusa mellett alapvetően belőlük állna fel az új kormány, akkor szakmai alapon gyorsan össze tudnának csiszolódni a három legfontosabb kérdésben: a korrupció megállításában és az ellopott pénzek visszaszerzésében; a demokratikus normák helyreállításában; az ország nemzetközi becsületének helyreállításában.
Legalább négy tényező segítené őket. Az ország gazdasági helyzete nem rossz, így nem megszorításokra, hanem össztársadalmi célok bőkezűbb finanszírozására van szükség. A Fidesz-kurzus láthatóan kifáradt, egy új és friss vezetés jó hátszéllel láthatna munkához. A kormányzati és önkormányzati gárda alsóbb, érdemi munkát végző része nem meggyőződéses fideszes, az új világban is dolgozni szeretne. Végül pedig az Orbán Viktort leváltó új magyar kormány a nagyvilágban olyan hatalmas megbecsüléssel kezdene munkához, ami érdemben javítaná uniós és nemzetközi pozícióinkat.
Ha Hódmezővásárhely előtt arról kellett a társadalmat meggyőzni, hogy a Fidesz verhető a választáson, akkor most azt érdemes hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor nélkül is lehet kormányozni Magyarországot. Nemcsak a győzelemben, hanem annak céljában, egy demokratikus és tisztességes kormányban is hinni kell a sikerhez.
A szerző publicista, volt EP-képviselő
