Nem véletlen, hogy a migránskampány irányítói ilyen erőteljesen léptek rá a gázpedálra, hiszen egyre-másra érik a csapások a két hónapja még biztos győztesnek látszó kormánypártot. Először kiderült, hogy a tízmilliárdokba kerülő hadjárat ellenére már túl is teljesítették az unió elvárásait, minthogy az elmúlt három évben mintegy 2300 menekültet fogadtak be a húszezer letelepedési kötvényesen felül. Aztán napvilágra került, hogy az unió csalás elleni hivatala már tavaly ősszel elküldte az Elios-jelentést a kormánynak, amelyben a miniszterelnök vejének cégével kapcsolatban fogalmazták meg a korrupció gyanúját. Február 25-én mint derült égből a villámcsapás érte őket, hogy az április nyolcadika főpróbájának beharangozott hódmezővásárhelyi polgármester-választáson kiütötte Lázár János emberét egy korábban ismeretlen civil. Végül a napokban lapunk hasábjain derült fény arra, hogy ismét csak korrupció gyanúja vetődhet föl Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes svédországi rénszarvasvadászatainak finanszírozása kapcsán, legújabban pedig egy Kósa Lajos gyanús dolgait érintő ügy került napvilágra.
Mint a felsorolásból is látszik, kikerült a közbeszéd tematizálása a Fidesz kezéből, és azt sem tudni, hogy a felfokozott migránsozás mint válaszlépés mennyire lesz kontraproduktív. A Fidesz ugyanis annyira bezárta maga előtt az ellenzéki szavazók felé vezető utat, hogy kétmilliós táborán túl nem tud megszólítani új választókat. Ezt igazolja a vásárhelyi példa is, ahol valamivel több választót tudott megmozgatni, mint korábban, és ez mégis csúfos vereséget jelentett. Az Elios-botrány, illetve Vásárhely óta készült közvélemény-kutatások a kormánypárt népszerűségvesztését mutatják, bár még mindig jelentős előnnyel vezet a második Jobbik előtt. Ugyanakkor a kormányváltás iránti erős vágyat illusztrálja, hogy nő azok száma, akik részt akarnak venni a választáson. Ez nyilván az ellenzékre leadott szavazatok gyarapodását jelentené.
