Az MSZP terhe kettős. Ha bukja a tíz százalékot, akkor megsemmisül a párt, amely minden történelmi terhével együtt is a magyar szociáldemokrácia közel másfél évszázados örökségét képviseli. De ha éppen csak parlamenti párt marad, akkor sem lesz már az, ami az elmúlt negyedszázadban volt. Kormányváltó és néppárti jellege jó időre eltűnik. A Jobbik nem a múltját, hanem a jelenét és a jövőjét veszítheti el a vereséggel. A kormánypárti média jól összehangoltan, egyszerre három szólamban gyalázza a pártot. Egykori „balliberális” értelmiségiek most kérik számon Vona Gáboron pártja sok évvel ezelőtti „rasszizmusát”. Mások azon sopánkodnak, hogy a Jobbik már nem elég szélsőjobboldali, lám, a Heller Ágnes-féle zsidók támogatását is elnyerte. És már hangosan bejelentkeztek azok az árulók is, akik Vona Gábor és hívei elzavarásával a Fidesz segédcsapatává, második KDNP-vé alakítanák a pártot.
Az MSZP-t és a Jobbikot sok minden választja el egymástól. Egy dologban azonban közös az érdekük – és az ország szempontjából most ez a legfontosabb. Mindkettő akkor éri el a legfőbb célját, a Fidesz leváltását és a demokrácia helyreállítását, ha nemcsak maga, hanem a másik párt is sok egyéni mandátumot tud szerezni. Aki ezt a tényt nem fogadja el, az máris megszavazta az újabb négy esztendőt Orbán Viktornak. Nem ördöngösség kiszámítani, melyik választókerületben kinek kell előre engednie a másikat. Van, ahol a jobbikosok sohasem szavaznának a szocikra, van, ahol igen. És fordítva. Ezt kell összeadni, és így megtörhető a fideszes egyeduralom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!