Nyolc éve magyarok milliói bízhattak abban, hogy a Fidesz–KDNP-kormány rendet tesz az élet számos területén. Ehelyett kiépítette a nevében is hazug nemzeti együttműködés rendszerét, a NER-t, amelyet úgy irányítanak a családtagok és a haverok, hogy abból mindenkit kirekesztenek, aki csak kicsit is kételkedni merészel bennük. Mondhatnák, hogy maga Bonaparte is családtagjait, testvéreit, leghűségesebb híveit ültette fél Európa leigázott országainak trónjaira. Csakhogy valami mást is tett békében és háborúban egyaránt. Felcsillantotta az egyszerű emberek felemelkedésének lehetőségét a polgári világban és a hadseregben. A „mindenki a zsebében hordja a marsallbotot” szólás a tehetség, a tudás, a szorgalom piedesztálra emelését jelentette. A mai magyar hatalom szinte minden cselekedetével, visszaéléseken való lelepleződésével, féktelen urizálásával az ellenkezőjét hirdeti. A Mészáros-féle meggazdagodás a feltétel nélküli lojalitás diadala, a vőbotrány Móricz Zsigmond korát hozta vissza nekünk, Semjén fővadász a kommunizmusét.
Orbán Viktor első elődjével, Horn Gyulával szólva: és még valami Ha már totális háborút hirdettek, a valóságtól végképp elrugaszkodott migránsozás, bevándorlózás, hovatovább a rasszizmus és a vallásgyűlölet felszítása mellett kínálnak-e valamilyen pozitív jövőképet? Semmit sem, legfeljebb annyit, amennyit Petőfi Sándor kívánt magának: hogy ne ágyban, párnák közt haljon meg. Háborúba hívják a népet, sőt egyenesen elvárják, hogy mindenki egyenesítse a képzeletbeli kaszát, miközben a maguk által sem hitt utolsó európai védőbástyáról, ellenkező esetre ígért nemzethalálról beszélnek. A háború, jól tudjuk, ezrek, százezrek, milliók halálával jár. Petőfi lánc helyett kardot javasolt a magyaroknak 1848. március 15-én, és a Nemzeti dalban azt írta: „A magyar név megint szép lesz / Méltó régi nagy hiréhez / Mit rákentek a századok / Lemossuk a gyalázatot!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!