Egy hideg februári vasárnapon a szavazóhelyiségekben megjelent a sokak által kihaltnak vélt polgár – a Fidesz legnagyobb rémületére. Hódmezővásárhely polgárai elöljárót választottak. A város lakói egyszersmind úgy döntöttek: itt az ideje egy fontos üzenet megfogalmazásának és elküldésének. Címzettje a várost és környékét egy ideje saját hűbérbirtokának tekintő és eszerint viselkedő Lázár János volt. Az ország egyik legarrogánsabb politikusa teljes mellszélességgel állt ki a regnáló alpolgármester mellett, vele együtt zsarolt, fenyegetett, vagy éppen hízelegve ígért 130 milliárdos fejlesztést, modern várost, fűt-fát. Az eredmény akár Lázár politikai karrierjének végét is jelentheti. A Fidesz (eddig) egyik legerősebb városában bekövetkezett vereség ugyanis előrevetít néhány következményt.
Fontos megjegyezni, hogy egyetlen közvélemény-kutatás vagy politikai elemző sem várta azt, ami történt. Szerintem ennek fő oka, hogy az úgynevezett elemzők és véleményvezérek fejéből rég kiveszett a választópolgár fogalma, pontosabban ennek helyes értelmezése. Számukra ugyanolyan váratlan volt az embertípus megjelenése a vásárhelyi urnáknál, mint a kormánypárt és Lázár János számára. Ők bizton hittek abban, hogy Magyarországról kivesztek a felelős, önálló véleményt alkotni képes választók. Ezért volt meglepetés, hogy pont egy ilyen erős Fidesz-bástya dőlt le. Az összeomláshoz az ellenzéknek – a Jobbikon kívül – vajmi kevés köze volt. A baloldal bölcsen távol tartotta magát a kampánytól. Fontos tényező, hogy a győztes jelölt maga is helyi kötődésű, hiteles, konzervatív értékrendű polgár, aki mellett olyan, szintén hiteles, becsületes, a közösséget szolgáló, nem kegyúrként viselkedő polgármesterek léptek fel, mint Köteles László vagy Molnár Róbert. Csak olaj volt a tűzre, hogy ezekről az emberekről Lázár János lekicsinylő stílusban beszélt.
A fentiek nyomán született meg az ismert eredmény, azzal a hozadékkal, hogy kiderült: a magyar választópolgár – nem véletlenül használom ezt a kifejezést sokszor – él és létezik. És elege van. Elege van a kormánypárti politikusok mérhetetlen arroganciájából és abból, hogy hülyének nézik őt. De egyik-másik ellenzéki párt hiteltelenségéből is. Hogy egy példát mondjak: mire számít az az MSZP, amelynek országos listáján előkelő helyen áll Veres János volt pénzügyminiszter, az ország mérlegének meghamisítója?
