Történelmi esélyt kínál a választás

Hódmezővásárhelyen kiderült, hogy van egy határ, amit tiszteletben kell tartani.

Rakusz Lajos
2018. 03. 08. 13:34
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hódmezővásárhely történelmi tette, hogy hitet adott a magyarságnak: a gyűlölködés és a félelem politikája ellenére van esély az európai értékek érvényesítésére. A tisztesség, a becsület, a tudás kiemelkedik abból a mocsárból, amivel a nemzeti együttműködés rendszere elárasztotta az országot. A város korábbi vezetése – amelynek különösen szoros volt a kapcsolata a kormányzattal – elfelejtette, hogy a humánum, az igazság, a demokrácia mi fán terem, a polgár milyen entitás hordozója, meg hogy vannak elemi követelmények, amelyek lábbal tiprását a választó rossz néven veszi. Kiderült: van egy határ, amit tiszteletben kell tartani.

A kérdés most a következő: a Fidesz országos politikájának összeomlása vette vajon kezdetét Vásárhelyen? Lázár János kudarca lesz-e az a bizonyos „tégla” a rezsim falából?

Még nem tudni, hogy ez volt-e a vég kezdete. De a Fidesz pánikszerű reakcióiból ítélve igenis helyzet van. Akkor is, ha a kudarc nem jelent evidens módon országos összeomlást.

Lássunk néhány tényezőt! Az ellenzék hasonló összefogása országosan aligha valósul meg. A parlamenti mandátum vonzása erősebb. Amiben reménykedni lehet: a választási körzetekben a legesélyesebb jelölt színre lép, és felismerhető lesz. Az a bizonyos „tiszta ember”. Számos helyen biztató a helyzet. Márki-Zay Péter példája tovább erősíti a helyiek vállalkozókedvét és pozícióikat a pártokon belül. Bízni kell a választók értékítéletének helyességében. Nem könnyű ezt érvényre juttatni: a töredékszavazatok is értékesek.

A Fidesz gyűlöletkeltésre, a félelem bénító hatására építő, személyre szabott kampánya Vásárhelyen kontraproduktívnak bizonyult, és megbukott. A kormánypárt számára nem csak az a baj, hogy a sok milliárddal finanszírozott Soros-propaganda lufiként durrant ki. Kiderült ugyanis, hogy nincs mit odatenni a helyére. A Fidesznek saját programja 2014-ben sem volt, és a 2018-as választásra sem dolgozott ki olyat, amit össze lehetne mérni az ellenzéki pártok javaslataival. (Annyit tettek, hogy a Jobbik korábbi programjából szemezve próbáltak szavazatokat szerezni a jobboldalon.)

A Fidesz-média nagy bajban van, mert bár több mint 60 százalékos lefedettséget szállít a hatalomnak, program hiányában csak az ellenzék érveinek elhallgatásában lehet eredményes. Más oldalról: az internet, a helyi választási munka, az egyes emberek megszólítása esélyt ad az ellenzéknek a félelem, a gyűlölet hatástalanítására, a pártok programelemeinek, pozitív üzeneteinek elfogadtatására éppúgy, mint a társadalmat sújtó hibák, az egyes embereket érintő sérelmek feltárására.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az Orbán-rezsim lelkén szárad sokak sorsa, akik a kivéreztetett egészségügy áldozataivá lettek. A családok egyre szélesebb körét érintő személyes tragédiákon túl mára az egyszerű orvosi beavatkozások is bizonytalanná, kétségessé váltak. Az egészségügy ellehetetlenülését a „migráncsozás” sem fedhette el, az „Orbán-paraván” ezen a területen réges-rég nem működik.

A középiskolásoknak köszönhetően a társadalom szembesül azzal, hogy az oktatási rendszer a fiatalok jövőjét teszi kilátástalanná, amikor halálra ítélt szakmákra képzi őket. A Független Diákparlament szóvivője, Kálló Dániel szavai az „összeszerelő üzemek diákjainak lázadásáról” messzire hallatszanak. Ami különösen fontos: a március 15-i diákmegmozdulás a szülőkön, családokon keresztül a Fidesz társadalmi bázisának szűkítésével fenyeget.

Van itt még valami. Az OLAF jelentése nyomatékosan emelte be a korrupciót a kampányba. A társadalom már-már kezdett belenyugodni: a hatalomban lopnak. Igen. De nem ennyit, nem ilyen mohón, nem ennyire „családközpontúan”. Ráadásul eddig a korrupciónak nem voltak nemzetközi dimenziói. Uniós mérce alapján tudatosul most az ügyészség állami indíttatású korrupciót elfedő tevékenysége, a közpénz-eltulajdonítás mechanizmusa. Az Elios-botrány beláthatatlan rombolást végezhet a rezsim működőképességében. Ehhez társul, hogy a jövedelmi szakadék egyre nyilvánvalóbbá teszi a társadalom megosztottságát. Milliókban erősödik a félelem a lecsúszástól. A kampányban odavetett morzsák az Erzsébet-utalvánnyal, az öt-tíz éve elszabotált fizetésemelések kis részének kegyes odaadása nemhogy nem hat, de visszatetsző és irritál. Kétséges, hogy a havonta milliárdokkal gazdagodó oligarchák látnak-e esélyt vagyonuk megvédésére rezsimváltás esetére, és ez milyen magatartást vált ki belőlük, illetve a hatalom köreiből. A korrupt kormánytagok, vezetők felelősségre vonásának nemzetközi példái miként hatnak a választók elvárásaira. (Korrupciós fertőzöttség terén csak Bulgáriánál állunk jobb helyen az unióban, de ott javulás van, nálunk romlás.)

Az országban tapasztalható hanyatlás a jövőt veszélyezteti. A 2008-as világválság következményeit sikerült egyedül Gyurcsány Ferenc kudarcaként tudatosítani a közvéleményben, csakhogy a Fidesznek később hét év kellett ahhoz, hogy a GDP-t visszatornássza a zuhanás előtti szintre. Versenyképességünk durván romlik. 2001-ben a World Economic Fórum 138 országot rangsoroló listáján még a 29.-ek voltunk, innen estünk 31 helyet 2016-ig, s lettünk 60.-ok. Itt is csak Bulgária van mögöttünk az EU-tagállamok közül, de közeledik az is.

E vázlatos képből is kitűnik talán: a Fidesz és Orbán Viktor bajban van. Mintha egyfajta pánikhangulat lenne úrrá a hatalom emberein. Félnek megnyilvánulni, mert minden séma lejáratódott, az új gondolatok felvetéséről pedig leszoktatták őket, ilyesmire már nem képesek. A miniszterelnök igazi félelme, hogy a demokratikus ellenzék és a Jobbik együttműködése megvalósul, vagy hogy akár egy ellenzéki blokk is létrejöhet. Azt már nem tudnák kivédeni. Márki-Zay Péter minapi állásfoglalása – miszerint akkor áll színpadra március 15-én Budapesten, ha Vona Gábor, Szél Bernadett és Karácsony Gergely is ott lesz mellette – stratégiai szintű megnyilatkozás. Sajnos a pártoknál számos segítője van Orbánnak – a Jobbik múltja miatt aggódó, hamis szólamokat hirdető vezetők között! Mit is mondott Illyés Gyula? Ne azt nézd, honnan jön. Azt nézd: hová megy!

Realitás, hogy az ellenzéki pártok egymás elleni harca enyhül, nem utolsósorban a választó reagálásától való jogos félelem okán. Nem lehet kormányváltásról beszélni és egyúttal kizárni az érdemi együttműködést a többi párttal. A választó megtorolja. Ma a Fidesz és első embere hatalmát csakis az ellenzéki egység elvetése mentheti meg. Orbán maga pusztán reménykedhet – sorsa az ellenzék akaratán és lépésein múlik.

A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.