Valami tehát mégis van a magyar vendégszeretet fakuló legendája mögött. Néhány nappal a választások előtt a tanulság mindenekelőtt az, hogy a politika alapvetően a gyűlöletben érdekelt. Az indulatos szavazót mozgósítani a legkönnyebb – és itt nem elég a náci retorikát mesterszinten űző kormánypártot elővenni. A szomorú valóság, hogy a kommunikációs logika az ellenzéknél is ugyanaz. Jó példa erre a Hódmezővásárhelyen márciusban választást nyert független jelölt, Márki-Zay Péter „migránsszámlálója”. A polgármesteri hivatalra kitett tábla arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a kormánypropaganda főgonosza, Soros György egyetlen menekültet sem hozott magyar földre, addig Orbán Viktor miniszterelnök már több mint 22 ezer idegen befogadásánál jár. Márki-Zay táblája arra is felhívta a figyelmet, hogy az Orbán számlájára írt migránsok többsége, közel húszezer fő letelepedési kötvénnyel érkezett Magyarországra.
A „kötvénymigráns” néven is emlegetett csoport egyre érdekesebb jelenség a magyar közbeszédben. Döntő többségük – mintegy 15 ezer ember – kínai. A sajtó pedig több arra utaló információt is közölt, hogy a magyar állampapírok megvásárlása fejében vendégül látott külföldiek biztonsági szűrése meglehetősen hézagos lehetett. Ennek nyomán is kialakulóban van egy sajátos felosztás: miközben a döntően a Közel-Keletről, Közép-Ázsiából és Afrikából érkezőket a kormánypropaganda kiáltja ki nemzetbiztonsági tényezőnek, az ellenzék a kínaiakban kezdi meglátni a veszélyt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!