A parlamenti ciklus utolsó heteiben egyre gyakrabban esett meg: amikor a kormány tagjai kellemetlen kérdést kaptak, azzal intézték el a választ, hogy „nem tartozik a hatáskörükbe”. Meg hogy a miniszterelnök (vagy a miniszter) nem foglalkozik ilyen ügyekkel. Az ilyen lepattintó-elutasító reakció bántó tud tud lenni, főleg ha erkölcsi kérdésről van szó, vagy ha nagyon is húsba vágó problémát hárítanak.
Persze tudjuk, hogy aki itt kellemetlen kérdéseket próbál feltenni a hatalomnak, az csak egy „reménytelen helyzetben” lévő másként gondolkodó, „kétségbeesett kísérletekkel”. Mármint arra vonatkozó kísérletekkel, hogy olyan közérdeklődésre számot tartó dolgokról is beszámolhassanak, amelyekről nem szívesen beszélnek a politikusok.
Nyilván nem a mostani hatalomgyakorlók alkalmazták a lepattintás módszerét először a történelemben. Emlékezetes válasz Dávid Ibolya egykori igazságügy-miniszteré, aki bizonyos futballmeccsen elhangzott rigmusokkal („Indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat”) kapcsolatban reagált annyit, hogy „nem értek a focihoz”.
Ugyanígy volt elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi kormányfő „nem foglalkozik nőügyekkel” – amikor a kérdés a washingtoni magyar nagykövet visszahívásának valódi indokára irányult. Egy megkerülhetetlen tudású, komoly tapasztalattal rendelkező diplomatáról volt szó: Szemerkényi Réka pártjának kipróbált, hűséges tagjaként vált szimpla „nőüggyé”. Érdemi válasz híján az egyik tévé utána tudni vélte, hogy azért hívták vissza, mert úgymond nem védte elég határozattan a magyar álláspontot a CEU ügyében. Akadt, aki nem bírta megemészteni a Szemerkényi Rékát nőként degradáló választ, ezért Lázár János a következő kormányinfón megkapta a kérdést, miszerint „hivatalos kormányzati álláspontnak számít-e Orbán Viktor miniszterelnök szexista megjegyzése?” A minisztert ez kínosan érintette, annyit tudott mondani, hogy Szemerkényi visszahívása nem nő-, hanem államigazgatási ügynek számít. Ezek után a Magyar Nemzet tudósítója kérdezte meg, hogy nem kellene-e bocsánatot kérnie a miniszterelnöknek, de a kancelláriaminiszter azt mondta, szerinte nem, hiszen a miniszterelnök „öt nővel él együtt”, és nem akart megbántani senkit. Érdekes magyarázat. Olyan, mint mikor egy gyűlölködő azzal védekezik, hogy „nekem vannak zsidó/cigány barátaim” is.