Az elővásárlási jog lehetőséget ad a kabinetnek, hogy holdudvarának emberei számára – a tényleges tulajdonosi jogokat elrejtve – megszerezhessen védett földeket, ingatlanokat. Számos példát tudunk arra, hogy a kormány előszeretettel vásárol közpénzből – a mi pénzünkből – védett műemlék épületeket, majd általa ellenőrzött közintézmények tulajdonába adja őket, mit sem törődve azzal, hogy nyilvánvaló a kormányzati, párt- és akár egyházi tulajdon összefonódása. Ami a budai Várnegyedre vonatkozó elővásárlási jogot illeti: az érintett polgárok már a miniszterelnöki és kormányzati épületek odatelepítése óta suttogják, hogy „meglátjátok, előbb-utóbb kiszorulunk innen, a végén még az is ki lesz írva egyszer, hogy belépés kizárólag kormánytisztviselőknek”. (Tényleg: egy „polgárközeli demokráciában” mit keresnének ezek a hivatalok a Várban?)
Az ötvenes években, majd a rendszerváltást követően a jelszó ez volt: „Azé a föld, aki megműveli.” Napjaink verziója: „Akié a föld – azé az ország. Akié az ország – azé a hatalom.” A föld birtoklásán alapuló hatalmi rendszer nem más, mint feudalizmus, ahol a birtokosok kizárólagossággal gyakorolják a hatalmat. A hatalmat különböző szinteken birtoklók a fő – törvényhozó, végrehajtó és bírói – hatalmi ágakat minden kontroll nélkül, önhatalmúlag összpontosítják egyetlen kézben, és saját érdekeik szolgálatába állítva használják őket. A társadalom jogokkal nem bíró része teljes mértékben ki van nekik szolgáltatva, a hatalommal bíróktól függ napi megélhetése és puszta élete is. Ez a feudális függési rendszer lényege, ami semmiféle jogi garanciát nem biztosít a hatalmat gyakorlók önkényével szemben. A hatalom egészét maga alá gyűrő totalitárius rendszert császári vagy vezérelvnek (kaiserprinzip, führerprinzip) nevezi a politika tudománya.
