Koncepciós eljárás a székelyek ellen

A titkosszolgálat belső ellenségnek, román nemzetbiztonsági kockázatnak tekintette őket, rendszeresen figyelte és lehallgatta a társaságot, sőt beépített közéjük egy nyomorult besúgót is.

Fotó: Boda L. Gergely Forrás: MTI

Kézdivásárhely a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. Az ősi vásárváros lakosainak 94 százaléka ma is magyar, büszke székely ember. Itt öntötte az ágyúkat Gábor Áron a szabadságharc katonáinak. Március 15-én minden évben legalább tízezer ember ünnepel a város főterén, színpompás rendezvényen. December elsejét, az úgynevezett gyulafehérvári nyilatkozat évfordulóját, Erdély elveszítésének románok által kinevezett szimbolikus dátumát 2015-ig senki nem „ünnepelte” ebben a városban.

Soviniszta román körök jó négy esztendővel ezelőtt úgy döntöttek, móresre tanítják a renitens székelyeket. A regionális központi ünnepséget Kézdivásárhelyen rendezik meg, kamion méretű román zászlóval a Gábor Áronról elnevezett főtéren, óriási felhajtással.

Volt a városban egy baráti társaság, amely kulturális és sportrendezvényeket szervezett, ápolta a magyar hagyományokat, erősítette a fiatalok közösségi életét. Mindemellett kiálltak a magyarnyelv-használat és az autonómia fontosságáért. A titkosszolgálat belső ellenségnek, román nemzetbiztonsági kockázatnak tekintette őket, rendszeresen figyelte és lehallgatta a társaságot, sőt beépített közéjük egy nyomorult besúgót is. Amikor szóba került közöttük a december elsejére tervezett embertelen provokáció, egyikük kifakadt, mondván: fel kellene robbantani őket! Néhányan még élcelődtek is ezen, ami lehetett a tehetetlen düh levezetése vagy éppen a lehallgatók nem éppen észszerű bosszantása. Mert jól tudták, hogy lehallgatják őket.

A társaság egyik szellemi vezetőjénél, Beke Istvánnál házkutatást rendeltek el, amelynek során szilveszteri petárdákat, két tűzijátékot és tortára való csillagszórókat találtak, amelyeket bizonyított módon egy évvel korábban rendelt meg, de a cég csak 2015 novemberében szállította az árukat. Éppen az ominózus beszélgetés után. Beke Istvánt azonnal letartóztatták, egy hónappal később a felbujtással vádolt barátját, Szőcs Zoltánt is. Kellett ugyanis legalább még egy ember, hogy államellenes összeesküvés, terrorizmus előkészítése lehessen a vád.

A két áldozatot nagyjából egy éven át vizsgálati fogságban tartották Bukarestben, köztörvényes bűnözők társaságában, embertelen körülmények között. A Magyar Idők hasábjain 2018. szeptember 5-én részletesen tájékoztattuk a kedves olvasót a további részletekről, amelyek az interneten – többek között honlapunkon – is elérhetők. Lényeg az, hogy első fokon a bukaresti román bíróság bizonyítékok hiányában felmentette őket, és egyéves előzetes vizsgálati fogság után szabadlábra kerültek.

Az ügyészség – minden valószínűség szerint a titkosszolgálat utasítására – fellebbezett. 2018. július 5-én Bukarestben elképesztő ítéletet hoztak. Másodfokon a jogerős ítélet bizonyítékok hiányában született meg, a védelem egyik legfontosabb tanúját, egy volt titkosszolgálati tisztet nem hallgatták meg, és súlyos eljárási hibát követtek el a döntéshozatal során.

Utolsó pillanatban átminősítették a vádat, és úgy hoztak jogerős ítéletet, hogy nem biztosítottak lehetőséget a védelemnek a megváltozott váddal szembeni védekezésre. Ráadásul olyan vádpontot fogalmaztak meg, ami nem is szerepel a román törvényekben. Ez egy jogállamban nem történhetne meg. Kérdés ezek után, Románia jogállam-e. (Később látni fogjuk, ebben az esetben még van remény arra, hogy délkeleti szomszédunkat is jogállamnak tekintsük.)

A budapesti székhelyű Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) kezdettől fogva minden eszközt bevetve harcol Beke István és Szőcs Zoltán szabadságáért, sokoldalúan támogatja a román törvények szerint nekik járó igazságszolgáltatást. A másodfokú bíróság hosszú hónapokig nem adta ki az ítélet indokolását, ezért ügyvédeink sokáig nem tudtak érdemi lépést tenni további jogorvoslatért. Amint megszületett az indokolás, Bukarestben felülvizsgálati kérelmet (törvényességi óvást) nyújtottunk be, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, Strasbourgban pedig beadvánnyal éltünk a súlyos jogsérelem orvoslása ügyében.

Az elmúlt hetekben felmerült az a lehetőség is, hogy megkeresünk több, magyar és nem magyar európai parlamenti képviselőt, tegyenek lépéseket az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelye szerinti eljárás megindítására Románia ellen, hiszen délkeleti szomszédunknál bizonyíthatóan rendszerszintű a jogállamiság nemzeti hovatartozáson alapuló megsértése. Ez nyomon követhető a restitúciós eljárások során és a székelyföldi polgármesterek elleni perek esetében egyaránt. (A KJI ezekkel is foglalkozik.)

Az európai uniós elvárásokra megindított tulajdon-visszaadási folyamat során román barátaink rájöttek, hogy ezáltal az ingatlanok nagy része (erdők, mezőgazdasági területek, kastélyok stb.) magyar kézre kerül, ezért ezeket nem adták birtokba vagy más késleltető trükkökhöz folyamodtak. Most az állam sok esetben visszaperli ezeket. Az sem véletlen, hogy azokat a székelyföldi polgármestereket támadják peres úton különféle ürügyekkel, akik kiállnak a magyar érdekek mellett nyelvhasználati kérdésekben és más ügyekben.

Tehát kimondható: Romániában rendszerszintű a jogállamiság nemzeti hovatartozáson alapuló megsértése. Mindezek miatt az európai parlamenti képviselőkhöz fordulás mellett a 7. cikkely szerinti hasonló lépéseket terveztünk javasolni a magyar kormánynak is az Európai Bizottságon keresztül a Luxemburgban székelő Európai Unió Bírósága felé is.

A közelmúltban azonban váratlan, kellemes meglepetés ért bennünket. A bukaresti legfelső ítélkezési fórum befogadta a felülvizsgálati kérelmünket. Ez a székely barátainkat védő román ügyvédek szerint az esetek két-három százalékában szokott csak előfordulni. E kedvező döntésnek több oka is lehet. Szerintem ez az ügy már kellemetlen a román politikának, olyan nagy nyilvánosságot kapott az egész, van némi külső politikai nyomás is, és a civil szféra nagy hangerővel követeli az igazságot.

Az is lehet, a legfelsőbb fórum saját belátása szerint fog igazságos döntést hozni. Ez azt jelentené, hogy eltörlik a másodfokú ítéletet, és jogerőre emelve jóváhagyják az elsőfokút. Beke István és Szőcs Zoltán pedig hazatérhet a családjához. Rosszabb esetben felfüggesztik a másodfokút, és új eljárást rendelnek el.

Természetesen a politikai foglyok ez esetben is szabadlábra kerülnek. Európai ésszel más döntést nem tudok elképzelni. Optimizmusra ad okot az a tény is, hogy eredetileg április 23-ra tűzték ki a tárgyalást, de az egyik ügyvéd kérésére előrehozták 9-ére. Vagyis már nem akarják húzni az időt.

Idén március 27-én meglátogattam a székely barátainkat a feketehalomi börtönben. Büszkén és bizakodva viselik megalázó sorsukat, pedig szívük tele van fájdalommal, keserűséggel, mindketten kisgyermekes családapák. Kegyelmet nem kérnek, annál inkább igazságot várnak ügyükben. Reményekkel telve várják az április 9-i bukaresti döntést a tavaly júliusi jogerős ítélet felülvizsgálatáról. Hisznek az igazság győzelmében.

Most valamennyien megkönnyebbülten üdvözöljük, hogy Bukarestben befogadták a felülvizsgálati kérelmet, és bizakodva várjuk az igaz-ságos döntést, amely után ebben a kérdésben, a székely politikai foglyok esetében, okafogyottá válhatnak a korábban tervezett lépések. Ez az ügy persze csupán a jéghegy csúcsa. A csúcs eltávolítása azonban maga után vonhatja a két egymásra utalt nép megbékélésének kezdetét. A remény hal meg utoljára.

A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója