„Mélységes mély a múltnak kútja” – hát persze. Máskor pedig sekély és koszos a múlt, mint egy elhanyagolt kanális. Esetünkben sajnos éppen ilyennel állunk szemben, mégis kénytelenek leszünk áthajókázni rajta, hogy az emlékezet hálóján fennakadjanak a tanulságok.
A sekély és koszos meder, amelyet most lehalászunk, a PPP (public-private partnership) konstrukcióban és koncesszióban épült autópályák világa, a’la MSZP–SZDSZ-kormányok. Amelyekről most kiderült „hirtelen”, ami kiderült, ám mindeddig senki nem vette a fáradtságot, hogy megnézze, mit is mondtak akkoriban ugyanezekről a „beruházásokról”.
Nézzük csak!
Mindenekelőtt kukkantsunk bele a Piac és profit című periodika 2003-as valamelyik számába, ahol interjút közölnek dr. Karakas Péterrel, aki a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) főosztályvezető-helyettese, a tárcánál a PPP-ügyek koordinálására 2003 májusában létrehozott részleg vezetője.
„– Minden egyes projektnél mérlegelni kell: tényleg előnyösebb-e a PPP az állami alternatívához képest. S miért lehet előnyösebb? Elsősorban azért, mert hatékonyabb. Éspedig azért, mert bár állami beruházásról és feladatról van szó, a magánszektor a saját pénzét kockáztatva épít és üzemeltet, így már a tervezés során képes szem előtt tartani a hosszú távú üzemeltetői érdekeket is. Vagyis nemcsak hogy nem lépheti túl a beruházásra rendelkezésre álló költségkeretet és határidőt, nem spórolhat a minőségen sem, hiszen később, már működés közben neki okoznának bosszúságot – és költséget – a jelentkező hibák. (…) Mindenbe bele lehet kötni, és minden konstrukciónak, amely eddig felmerült az állami beruházások gyorsítására vagy hatékonyabbá tételére, voltak és lesznek ellenzői. Az egyetlen ellenszer, ha minden nagyon átláthatóan zajlik, ha nemzetközi szintű a versenyeztetés a partnerek kiválasztásánál, és ha minél több információt közlünk a szélesebb értelemben vett publikummal.”
Ó, igen! A PPP „olcsóbb lesz”, biztonságosabb lesz, megbízhatóbb lesz, hatékonyabb lesz, s persze mindig vannak kötekedők, a kákán is csomót keresők, de ezzel nem kell foglalkozni, haladni kell tovább, és ami nagyon fontos: „nemzetközi szintű a versenyeztetés a partnerek kiválasztásánál”. Ezt el ne felejtsük!