Manapság kardinális kérdésekben az Európai Unióban homlokegyenest ellentétes állásfoglalásokkal találkozunk, a nagypolitika szereplői körében ugyanúgy, mint a közbeszédben. Egyesek szerint az ellenőrizetlen migráció üdvére válik a közösségnek, mások szerint az erősödő migránshullám az európai kultúra végpusztulásának előszobája. (Magam is az utóbbit vallom.) Az EU eddig csak részsikereket elért közös pénzét, az eurót egyes magas politikai vezető körök, egyebek mellett Angela Merkel kancellár asszony is ugyanúgy erőszakkal és fenyegetéssel – hasonlóan az ellenőrizetlen migránsok kötelező befogadásához – szeretné ráerőltetni egyes országokra, amelyek még a zónán kívül vannak, míg mások azt egy alapos történelmi tévedésnek vélik, amitől szükségszerű lenne megszabadulni.
Vizsgálatunk tárgyát az euró képezi. Annak érdekében, hogy valamennyire használható végkövetkeztetésekhez jussunk, egy kicsit el kell mélyednünk a pénztörténetekben. Szervezett pénzrendszerek ott és akkor jöttek létre szinte kizárólag nemzetállami keretekben, ahol bizonyos feltételek adottak voltak. Elsősorban teljes spektrumú államhatalom, a kiegyensúlyozott és az alapvető funkcióit ellátni képes költségvetés és az erre épülő adópolitika, központi állami, jórészt uralkodói döntéssel létrehozott jegybank, a pénzforgalom világos és jól áttekinthető szabályai. Ezek közül mint kulcstényezőt kiemelném az állami akarattal létesített jegybankokat. Teszem ezt azért is, mert a manapság divatos fő eszmeáramlat szerint az államnak a jegybankhoz semmi köze sincs, mert az független.
Az európai központi bankok kivétel nélkül államhatalmi akarattal, többnyire uralkodói rendeletek keretében jöttek létre svéd, brit, francia, német, orosz földeken, de nem volt kivétel az osztrák, később osztrák–magyar jegybank sem. Egy közös és stabil pénz szükségessége már korán felmerült az európai együttműködés kezdeteinél is, ami a gyakori kamat- és árfolyammozgásokat eredeztető nemzeti pénznemeket lett volna hivatott felváltani. Ezek a mozgások ugyanis akadályai az eredményes gazdasági együttműködésnek és folyton konfliktusforrások is. A közös pénz ötlete a múlt század hatvanas éveiben formálódott önálló gondolattá, 1970-ben pedig már a szakmai közönség részére is hozzáférhetővé vált a Pierre Werner volt luxemburgi miniszterelnök és pénzügyminiszter által készített Egységvaluta címet viselő tanulmány. Professzorom, hajdani Hagelmayer István jóvoltából abban a szerencsében volt részem, hogy a tervezet egyetemi hallgatók részére rendezett szimpóziumán Bad Godesbergben részt vehettem, így idézni tudom azt, amit Werner kiagyalt.