Mintha egy darázsfészek lakóit kellene rendbe sorakoztatni, olyanféle feladatnak tűnik értékelőszámba venni a mögöttünk hagyott esztendő hozadékát. Emlékek százai zúgnak összevissza a fejünkben, egyik hangosabb, mint a másik, valósággal félrelökdösik egymást, hogy rájuk figyeljünk. Időre van szükség, amíg mindezek a helyükre kerülnek, hogy ami mulandó, kihulljon az emlékezet rostáján, ami pedig maradandó, fennmaradjon.
Elég „a merénylő is ember” buta cinizmusából!
A magdeburgi terrorcselekmény hű képet ad a jelenlegi nyugati politika erkölcsi állapotáról.