időjárás 3°C Andor , András 2022. november 30.
logo

Alattomos haszonlesők

Jeszenszky Zsolt
2020.03.19. 08:00
Alattomos haszonlesők

Nem kérdés, mindent meg kell tennünk, hogy ne robbanjon be nálunk is a járvány, mint Olaszországban. Elkeserítő látvány azonban, ahogy rengetegen viselkednek felelőtlenül. Idősek krákognak a közértben, közben összetapicskolják a zsömléket; szülők játszótérre viszik a gyerekeiket, mintha a tavaszon kívül semmi más nem lenne a levegőben; fiatalok buliznak vadul, mintha 1999 lenne. Ócska perccelebek pedig direkt nyalogatják a kilincset, és ezt büszkén mutogatják a Facebookon, Instán. Emberek, megőrültetek? Ez most nem vicc! Még nem látjuk, mi lesz a járvány vége, lehet, hogy a betegek 99 százalékának sima influenza lesz, és túl volt az egész dimenzionálva. Bár így lenne! De az előttünk járó országok példájából tudunk okulni.

Egyelőre semmi közelebbit nem tudunk a vírusról, de azt igen, hogy nagyon gyorsan fertőz, és ha hirtelen rászabadul több ezer beteg az egészségügyi rendszerünkre, akkor az teljesen összeroppan. Ahogy az történt Olaszországban, és a határán vannak nemcsak Spanyol- vagy Franciaországban, de olyan „bezzeghelyeken” is, mint Svédország vagy Svájc. De a legnagyobb gazemberséget azok követik el, akik pánikot keltenek. És nem csak a rémhíreket megosztó Facebook-huszárokról van szó. A pánikkeltésnek egy sokkal alattomosabb, aljasabb módját űzik az újságírók, illetve a különböző politikai aktivisták. Amikor folyamatosan a rendszer hibáiról posztolnak, sajtótájékoztatókon számonkérő kérdéseket tesznek fel, akkor óriási hősnek érzik magukat. De nem olyanokat kérdeznek, hogy mi a teendő ezzel vagy azzal, hogyan kell ezt vagy azt a helyzetet kezelni, mit csináljon az ember, ha erre vagy arra van szüksége, hanem például haláleseteken csámcsognak, eleve abból kiindulva, hogy hiba történt, valaki mulasztást követett el.

Sajnos nyilván vannak és lesznek hibák. Egy ilyen, korábban soha nem látott helyzetet nem lehet jól kezelni, csak megpróbálni a lehető legjobban. Amikor sok emberhez elérő újságírók, véleményformálók a kákán is folyton csomót keresve aláássák a közbizalmat, azzal nem a kormányt, nem Orbán Viktort támadják, hanem konkrétan emberi életeket veszélyeztetnek. Ha ugyanis az emberek nem bíznak az államban, az ellátórendszerekben, ha azt hitetik el velük, hogy semmi sem működik, minden hibás, a döntéshozók és a hatóságok nem urai a helyzetnek, akkor nemcsak hogy bepánikolnak, de „odafönt is rosszul csinálják” alapon felmentve is érzik magukat, nem is igyekeznek betartani az előírásokat.

Például az egyértelműen koronavírusos tüneteket mutató ember azért nem megy kórházba, mert „a HVG is megírta, hogy ott minden szörnyű, még jobban megfertőznek, és meghalok”. Vagy mivel a 444.hu gúnyos hangvételű cikkében azt olvasta, hogy valahol egy rendőr nem zavart szét tíz összeverődött embert, akkor ő is nyugodtan mehet buliba, a plazába stb. Ha ez a viselkedés alakul ki, az bizony ártatlan életekbe fog kerülni. És amikor Homonnayk vagy épp Fekete-Győrök mészároslőrinceznek, tiborczoznak a Facebookon, akkor bűnbakokat akarnak kreálni, és azt hiszik, ettől majd az emberek a Fideszre fognak haragudni. De közben a kormány tagjai épp azon dolgoznak, hogy Magyarország ne menjen tönkre, ne jussunk az olaszok sorsára.

És felelősséget is ők vállalnak. Nem Fekete-Győr András, nem Gyurcsány Ferenc, nem Hadházy Ákos, nem Szél Bernadett. Ők semmit nem tesznek – csak lázítanak. Még csak egy kis saját pénzt sem ajánlanak fel a küzdelemre, ezt is Varga Judit igazságügy-miniszter tette meg. Szerencse, hogy az emberek nagy része, a tisztességes ellenzéki szavazók tömegei most már látják – és meg is fogják jegyezni –, hogy ki dolgozott és ki pofázott. (A szektahívők, az elvakult fröcsögők nyilván nem, de velük úgysem lehet mit kezdeni. Fordított esetben Homonnay Gergely a fideszesek halálát kívánná – kívánta is –, viszont én még neki is azt kívánom, hogy maradjon egészséges.)

Igen, vannak hibák. Ha ilyeneket találunk, azokat az illetékes hatóságnál jelezni kell. Ha olyan a hiba, amire odafigyelve el tudjuk azt kerülni, akkor uccu, fel is lehet rá hívni a figyelmet, meg is lehet írni a sajtóban. De a sok hazugság, hogy minden rossz, semmit sem csinálnak helyesen, a sok hőbörgés és pánikkeltés épp az esetlegesen jogos, jó szándékú, a kijavítható hibákra rámutató felhívásokat teszi hiteltelenné, lehetetlenné.

Dezső András cikke az Index szerdai címlapján talán a csúcs (vagyis az eddigi legnagyobb mélység), bár nagy a verseny. A külügyminisztériumból kiszivárogtatott levélre hivatkozva „már-már fejvesztettségbe hajló válsághangulatról” beszél. Nyilván a minisztérium alkalmazottai is emberek, ők is tanácstalanok, félnek, a feletteseik ennek ellenére – helyesen, mert ezt követeli meg a haza szolgálata – munkára kötelezik őket. Például a külföldön rekedt magyarokat haza kell hozni. Ha Dezső András épp Amerikában lenne, ő talán számíthatna a CIA vendégszeretetére, de egy sima állampolgárnak ez nem adatik meg. A követségi alkalmazottak ma már ugyanúgy a frontvonalban küzdenek, ahogy az orvosok, a határőrök. Ezt az érthető félelmet, bizonytalanságot nagydobra verni, azt sugallni, hogy „káosz van a minisztériumban”, ez nem sajtóbravúr, ez nem újságírói etika, ez egész egyszerűen a pánikkeltés, a közveszélyokozás minősített esete.

Itt már rég nem a kormányról, a Fideszről, Orbánról van szó. Hanem mindannyiunkról. Együtt kell működnünk, be kell tartani a rendelkezéseket, segíteni kell egymást. Nemcsak azzal, hogy bevásárolunk egymásnak, az idős szüleinknek, rokonainknak, szomszédainknak, hanem együtt is működünk a hivatalos szervekkel, és másokat is erre buzdítunk. Ebből a bajból csak közösen fogunk tudni kijönni. Politikai haszonszerzésnek, egyéni hősködésnek nem most van a helye. Aki mindenfélét írogat, hogy egyet rúgjon a neki nem tetsző politikusokba, az nem bátor hős. Az bűnöző. Mert miközben felelősség nélkül eljátssza a jó embert, hizlalja a saját egóját, henceg, hogy ő aztán mennyi mindent megír, fittyet hányva a következményekre, azzal konkrétan életeket sodor veszélybe.

Sok életet. Ezért, ha mindez majd véget ér, ezeknek az úgynevezett „újságíróknak” és egyéb szájhősöknek súlyos jogi következményekkel kell számolniuk. Megjegyzem, az orvosi kamarának és annak elnökének is, aki aljas módon szakmai javaslatba csomagol egy olyan masszív politikai nyomásgyakorlást, ami kilométerekről szagolva is Gyurcsány Ferenc bűzét árasztja. A valódi hősöket pedig ki kell tüntetni. Mert ilyenek is vannak. Például azok, akik ebben a helyzetben hivatalos pozíciókban megpróbálják megszervezni a károk minimalizálását, egyáltalán az életet a megváltozott körülmények között. És azok, akik a frontvonalban küzdenek orvosként, ápolóként, rendőrként, ételszállítóként. Ők a hősök, nem pedig az írogatók.

Bíznunk kell egymásban, az országban, és igen, bírálhatjuk a vezetőinket számos dologban, de most nem ennek van az ideje. Hanem annak, hogy segítsük őket. Aki hasznos, értelmes tettekkel, segítő, tájékoztató, előremutató írásokkal nem tudja, akkor legalább azzal, hogy csöndben marad. Különben életek fognak a lelkén száradni.

A szerző a Karc FM szerkesztő-műsorvezetője

Koronavírus itthon

Vakcinákkal hálálta volna meg Banglades a magyar orvosok munkáját

A dosszié összes cikke
Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.