Nem kérdés, mindent meg kell tennünk, hogy ne robbanjon be nálunk is a járvány, mint Olaszországban. Elkeserítő látvány azonban, ahogy rengetegen viselkednek felelőtlenül. Idősek krákognak a közértben, közben összetapicskolják a zsömléket; szülők játszótérre viszik a gyerekeiket, mintha a tavaszon kívül semmi más nem lenne a levegőben; fiatalok buliznak vadul, mintha 1999 lenne. Ócska perccelebek pedig direkt nyalogatják a kilincset, és ezt büszkén mutogatják a Facebookon, Instán. Emberek, megőrültetek? Ez most nem vicc! Még nem látjuk, mi lesz a járvány vége, lehet, hogy a betegek 99 százalékának sima influenza lesz, és túl volt az egész dimenzionálva. Bár így lenne! De az előttünk járó országok példájából tudunk okulni.
Egyelőre semmi közelebbit nem tudunk a vírusról, de azt igen, hogy nagyon gyorsan fertőz, és ha hirtelen rászabadul több ezer beteg az egészségügyi rendszerünkre, akkor az teljesen összeroppan. Ahogy az történt Olaszországban, és a határán vannak nemcsak Spanyol- vagy Franciaországban, de olyan „bezzeghelyeken” is, mint Svédország vagy Svájc. De a legnagyobb gazemberséget azok követik el, akik pánikot keltenek. És nem csak a rémhíreket megosztó Facebook-huszárokról van szó. A pánikkeltésnek egy sokkal alattomosabb, aljasabb módját űzik az újságírók, illetve a különböző politikai aktivisták. Amikor folyamatosan a rendszer hibáiról posztolnak, sajtótájékoztatókon számonkérő kérdéseket tesznek fel, akkor óriási hősnek érzik magukat. De nem olyanokat kérdeznek, hogy mi a teendő ezzel vagy azzal, hogyan kell ezt vagy azt a helyzetet kezelni, mit csináljon az ember, ha erre vagy arra van szüksége, hanem például haláleseteken csámcsognak, eleve abból kiindulva, hogy hiba történt, valaki mulasztást követett el.
Sajnos nyilván vannak és lesznek hibák. Egy ilyen, korábban soha nem látott helyzetet nem lehet jól kezelni, csak megpróbálni a lehető legjobban. Amikor sok emberhez elérő újságírók, véleményformálók a kákán is folyton csomót keresve aláássák a közbizalmat, azzal nem a kormányt, nem Orbán Viktort támadják, hanem konkrétan emberi életeket veszélyeztetnek. Ha ugyanis az emberek nem bíznak az államban, az ellátórendszerekben, ha azt hitetik el velük, hogy semmi sem működik, minden hibás, a döntéshozók és a hatóságok nem urai a helyzetnek, akkor nemcsak hogy bepánikolnak, de „odafönt is rosszul csinálják” alapon felmentve is érzik magukat, nem is igyekeznek betartani az előírásokat.