Nem tudom, létezhet-e annál aljasabb tett egy ország életében, mint amikor a mai kor embere által felfoghatatlan világjárvánnyal kell megküzdeni úgy, hogy közben egyes ellenzéki politikusok ocsmány módon támadják a kór terjedésének megfékezéséért mindent elkövető kormányt, így az erőn felül segítő szakembergárdát is. Az emberi minőségükben erőteljes kérdőjeleket hordozó közszereplők elképesztően alpári megnyilvánulásai mellett lassan már eltörpül a „patkányozás”, a „hitványozás”, a „képződményezés”, „kreténezés”, és Nagy Blanka ordenáré szavai koszorús lányegyleti finomsággá szelídülnek.
Nincs gyomrom ezeken az oldalakon idézni Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Vágó István, Homonnay Gergely, Donáth Anna és a többiek megjegyzéseit, mert a nyomdafesték nem tűri azokat. Díszelegjenek csupán e politikai celebek és kiszolgálóik saját portáljain. Odavalók. Jól jött nekik a koronavírus, mert egyéb mondanivaló híján legalább valami új dolog miatt lehet gyalázkodni. Nem értem, hogy ilyen töménységű gyűlölet, mint ami belőlük árad, hogy tud bárkibe is beleszorulni. Míg ezen elmélkedem, eszembe jut, hogy pár hete Gyurcsány feltett egy fontos kérdést „évértékelőjében”: „Nem kéne megmondani a választóknak, hogy együtt fogunk kormányozni?”
Tudjuk. Addig ugyanis nincs nyugalom a szemlőhegyi villában, amíg a böszmét ki nem kiáltják az ellenzék felkent vezérének, aki így nyilván az együtt kormányzás fő irányítója lesz. Bár mostanság néhány óvatos hang előtör ellenzéki szájakból a közösködéssel kapcsolatban, de nem olyan fából faragták az agyonbérmáltat, hogy ezt engedje.
És innentől csak egyetlen opció létezik: Magyarország 2022-es összellenzéki miniszterelnök-jelöltje csakis a nyugdíjasok halálával szórakozó Vágót védő Dobrev lehet. Hogy családban maradjon a tuti. Ennyire már az idióta is megismerte Gyurcsány praktikáit. Tán csak az egyesült baloldal nem? Vagy ha igen, akkor egy kérdés marad: kilóra veszi meg őket a böszme? Amikor a baloldal vezérének hallgatóságát nézem, az az érzésem, hogy az amerikai sci-fi filmek zombivalóságával találom magam szembe: a kritika nélküli rajongás, a nyitott szájjal való csodálás (Vágónak különösen jól megy) és a feltétel nélküli kútba ugrási készség olyan foka látszik egyes arcokon, amely egyébként értelmesnek mondott embernél csak tudatmódosítás hatására következhet be.