És ma természetesen ők a leghangosabbak, ők keveslik a segítséget, például hogy semmilyen hitelt nem kell fizetni december 31-ig, ők elégedetlenkednek, ők verik a tamtamot, akik abban a pokoli időszakban egy fűszálat sem tettek keresztbe a bajbajutottakért. Mert abban bíznak – sok esetben sajnos joggal –, hogy az emberek feledékenyek.
Előbújtak a hatalomból kiszorultak, a sértettek, a baloldal közgazdászai is. A tíz éve fenntarthatatlanozók, „a magyar piacot csak a német gazdaság tartja lélegeztetőgépen”-ezők, akik az unortodox gazdaságpolitikán gúnyolódtak nagyképűen. Akik az Orbán-kormány gazdaságélénkítő tervét hibásnak és kudarcnak jósolták. Bod Péter Ákos és Mellár Tamás is így nyilatkozott 2011-ben, amivel amúgy tökéletesen demonstrálták, hogy miért kerültek ki a jobboldalból, hogy miért nincs szükség az úgynevezett szakértelmükre. És persze az is kiderült, hogy emberileg is gyenge jellemek, mert azóta sem tudtak annyit kipréselni magukból, hogy elnézést, tévedtünk.
Ami azért elvárható lenne, tekintettel arra, hogy 2011-ben Mellár azt írta, a kormány gazdaságpolitikája megbukott, Bod Péter Ákos pedig azt, hogy kudarca van ítélve. De ott volt Chikán Attila vagy Király Júlia is, akik hasonlóan nyilatkoztak. És akik néhány napja közös levélben tiltakoztak a magyar kormány gazdasági mentőcsomagja ellen. Ők, a „tekintélyes közgazdászok”.
Legalábbis a függetlenobjektív sajtó szerint. Bajosan lehet tekintélyesnek nevezni ezeket a hölgyeket és urakat azok után, hogy ennyire mellélőttek 2011-ben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy annyi tisztesség sincs bennük, hogy elsuttogjanak egy halk bocsánatkérést. Ehelyett magukat tekintélyesnek gondolva nyílt leveleket írogatnak.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!