Napjainkban az elemzők, valódi és önjelölt szakértők egyik kedvenc témája a hibrid háborúk módszereinek, résztvevőinek beazonosítása. Paramilitáris alakulatok, terrorszervezetek, bal- és jobboldali szélsőséges politikai mozgalmak, radikális vallási szervezetek, üzleti érdekcsoportok és persze államok vívják küzdelmüket.
Nyersanyagokért, piaci részesedésért, üzleti befolyásért, politikai hatalomért. A módszerek és a rendelkezésre álló eszközök tárháza látszólag egyre szélesebbé válik, hiszen a XXI. század információs forradalmának áldásai mellett új fenyegetések is megjelentek. A támadó igyekszik szétzilálni az ellenfél védelmi vonalait, demoralizálni a hátországot. Ehhez pedig egyrészről információkat kell szerezni, lehetőség szerint az ellenérdekelt fél legfelső döntési szintjeiről, illetve befolyásolni azokat a beépített ügynökök által. Másrészről pedig az egyszerű szavazót, hírfogyasztót célirányosan manipulálni.
A hidegháború időszakában ennek a küzdelemnek az egyik frontvonala a szétszakított Németország két része között húzódott. A keletnémet titkosszolgálat (Stasi) a hetvenes években érte el a legnagyobb sikereit, amikor ügynökök százait telepítette és építette be a nyugatnémet állam szinte minden területére. A baloldali Willy Brandt kancellár legközelebbi munkatársai között is ott voltak az NDK ügynökei. A legismertebb a személyi titkára, Günther Guillaume volt, akinek lebukása után lemondani kényszerült a kormányfő. De igazából csak a szovjet birodalom bukása, a két német állam egyesülése után derült ki, hogy milyen mélyen tudott akkoriban beépülni a keletnémet hírszerzés. A nyugatnémet elhárítás nem volt képes hatékonyan megvédeni az országot, pedig az ellenség és a frontvonalak is egyértelműek voltak. A két rendszer küzdelmének egyik legfontosabb területe a titkosszolgálatok harca volt.
Miért jutott ez eszembe? A napokban olvastam a hírt, miszerint Németországban ismét lebukott egy beépített ügynök, méghozzá az államigazgatás felső szintjéről. A szövetségi kormány Sajtó és Tájékoztatási Hivatalának egyik munkatársa éveken át dolgozott külföldi megbízóinak. A német elhárítás (BfV) tavaly decemberben tartóztatta le. Ha azt hinnénk, hogy egy nagyhatalom nagy múltú titkosszolgálata hajtotta végre ezt a kényes, komoly szakmai felkészültséget feltételező műveletet, akkor bizony tévednénk. A hírek szerint nem a világon szinte bárhol hatékonyan dolgozó, globális titkosszolgálat áll a több éve zajló akció mögött, hanem az egyiptomi. Persze ne zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy idegen zászló alatt foglalkoztatta valamelyik nagy szolgálat. Ha az elhárítás le tud leplezni egy ellenséges ügynököt, az komoly siker. De ha az ellenfél nem a „topligában játszik”, akkor bizony már árnyaltabb a kép. A sajtóhírek szerint az ügynök az egyiptomi ellenzék, kiemelten a Muszlim Testvériség Mozgalom német kapcsolatairól és a kopt keresztényekről gyűjtött adatokat. A közel ötszáz főt foglalkoztató hivatal egyik középvezetője volt, és migrációs háttérrel bírt az ügynök.
