Az Európai Unió újabb hétéves költségvetésének és a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek elhárítását célzó tárgyalások során az Európai Tanácsban is egyik központi kérdéssé vált a jogállamiság fogalma. Aki nem ismeri az elmúlt évek uniós vitáit, annak akár szokatlannak is tűnhet, hogy gazdasági, a belső piac működését érintő kérdésnél egy jogi alapelv a vita tárgya. Tovább növelheti a kívülálló csodálkozását, ha végignézi, hogy a közelmúltban hányan hányféleképpen nyilatkoztak már a jogállamiság tartalmáról, állapították meg annak sérelmét vagy végét egy-egy tagállamban.
A jogállam fogalmának kialakulása eltérő utakat járt be a kontinentális és az angolszász jogcsaládokban, és ma is részben eltérően értelmezik a német Rechtsstaat (jogállam) és az angol rule of law (joguralom) kifejezéseket. A német jogfejlődésben Immanuel Kantot tekintik a kiindulópontnak, aki nem használta a jogállam kifejezést, de különbséget tett korának létező állama és az elérendő ideális, alkotmányos állam között, mely utóbbi az alkotmány elsődlegességén alapul. Ez a gondolat megtalálható a ma hatályos német alaptörvény 20. cikk (3) bekezdésében, amely szerint a jogalkotást az alaptörvény, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgálatást a jogszabályok kötik. A hatalmi ágak szétválasztása, az állampolgárok jogainak és kötelezettségeinek biztosítása ugyanennek az elvnek az alkotórészei. Az angol joguralom kifejezést először Dicey oxfordi professzor használta tankönyvében, aminek három összetevőjét különböztette meg. Az első szerint senki nem ítélhető el vagy korlátozható személyi és vagyoni jogaiban, csak törvény által felállított bírósági eljárásban. A második a törvény előtti egyenlőséget rögzíti, a harmadik pedig a szervesen fejlődő bírósági joggyakorlatban kimunkált (törvénykönyvben le nem írt) alkotmányos alapelveket tartalmazza.
Az Európai Unió jogának fejlődésében viszonylag későn, csak a 2009-ben hatályba lépett lisszaboni szerződés módosításának eredményeként jelent meg a jogállamiság mint az EU egyik értéke – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Ennek tartalmát az Európai Unió Bírósága már több ítéletében vizsgálta, a jogalkotás szintjén legmesszebb a bizottságnak egy 2018-as rendelettervezete jutott, amely összekapcsolta a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetét az unió költségvetésének védelmével. Ennek 2. cikke az európai bíróság által már kidolgozott elveket foglalja össze – módszertanában az angol rule of law-hoz hasonlóan. A jogszabály a bizottságot hatalmazza fel arra, hogy vizsgálja a tagállamok mindhárom hatalmi ágának gyakorlatát, hogy azok során kialakul-e a jogállamiság tekintetében az „általánossá vált hiányosság”. Ez utóbbit rendkívül tágan fogalmazza meg (állami szervek olyan általánossá vált vagy ismétlődő gyakorlata, mulasztása vagy intézkedése, amely kihat a jogállamiságra), ami széles mérlegelési jogot biztosít a bizottságnak. A brüsszeli testület ebben az eljárásban információt kérhet az érintett tagállamtól, felhívhatja a jogsértő helyzet megszüntetésére, eredménytelen egyeztetés esetén pedig határozati javaslatot nyújthat be a tanácsnak arról, hogy függesszék fel vagy csökkentsék az EU költségvetéséből a tagállamnak járó kifizetést. Ennek összegszerűségéről a rendelet szintén tágan csak annyit mond, hogy annak arányban kell állnia a jogállamiság sérelmének súlyával. A jogszabályban jelenleg még az a döntéshozatali módszer szerepel, hogy a tanácsnak nem a bizottság javaslatának elfogadásáról, hanem annak esetleges elutasításáról kell szavaznia (a lakosságszámhoz igazodó, így az egyes tagállamok képviselőinek eltérő szavazati arányt biztosító) minősített többséggel.