Képzeljük el, mi lenne a hazai és a nemzetközi reakció, ha a Nemzeti Filmintézet meghatározná, hogy egy film főszereplőjének milyen etnikai csoportból kell kikerülnie, hogy a szereplők hány százalékának kell bizonyos úgynevezett mellőzött – mint LMBTQ+, fogyatékos vagy kisebbségben levő etnikai származású – csoportokhoz tartozni, vagy hogy hány kreatív közreműködőnek kell nem fehér férfinak lennie. Már látom az Európai Unió által Magyarország ellen indított eljárást, az elemi felháborodást a magyar kulturális körökben, az élőláncot a filmesek székháza körül és a vezető magyar véleményformálók hatalmas tiltakozását a történelem legrosszabb periódusaira emlékeztető új szabályok miatt. Hollywoodban máshogy gondolják. És tesznek is érte.

Minél rosszabb a magyarnak, annál jobb az ellenzéknek
Nem a baloldal egyszeri és elszigetelt ügyeként értelmezendő az, amit a tiszás Kollár Kinga az Európai Parlamentben előadott.