Mindeközben az van, hogy nekem az egymáshoz vonzódó hercegekről a Gyalog galopp zseniális toronyszoba-jelenete ugrik be, és szerencsére a gyerekeimnek is. Hogy az unokámmal mi lesz, még nem tudom, lehet, hogy addigra betiltják a komplett Monty Pythont is, visszamenőleg. Merthogy érzékenységeket sért. Morrison szobrát ledöntik, a forradalmak beérnek, ahogyan azt a Spions zenekar énekelte még a hetvenes évek végén. Feltételezem – mert ki vagyok én, hogy kijelentsem? –, hogy ez az az állapot, amikor a túltolás elborítja az elmét. Az meg ahelyett, hogy engedné áramolni a flow-t és a csít (lehetőleg egyszerre), kiadja a parancsot, hogy fegyverbe. Tisztára, mint a komcsiknál annak idején. A radikalizmussal (mely bizonyos életkorban felettébb üdvös, később azonban aggályos) az a baj, hogy képtelen akár egy percre is odafigyelni a másikra, és nem ellenfelet lát benne, hanem ellenséget. Az, hogy a langyosokat kiköpi az Úr, egészen mást jelent, jelezném szelíden.
Valamint azt is, hogy én a magam részéről, őzikeszemeket meresztve ugyan, de Lázár Ervinnél meghúzom a határt. Csak remélni tudom, hogy ő az az igazodási pont, az az ikon és etalon, akivel kapcsolatban a szekértáborok összes létező oldalán nem csupán fegyverszünet, de megegyezés is születhet. A maradék józan ész, a szabadság, a szerelem, a művészetek és a haza nevében. Ellenkező esetben ki kell mondanom: Dömdödöm.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!