Megy-e könyvek által?

Mármint előbbre a világ. Mert könyvekről megy a szó mostanában a hazában, ami nem is lenne olyan nagy baj, sőt.

A kötet óvodásoknak magyarázza el az ország működését Fotó: Katona Vanda

Mármint előbbre a világ. Mert könyvekről megy a szó mostanában a hazában, ami nem is lenne olyan nagy baj, sőt. Ritka az ilyen időszak manapság. Csak hát a kontextus, ugye. Az egész virbli azzal kezdődött, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa le- és egyben bedarálta a Meseország mindenkié című könyvet. Felhorgadása aztán szépen eszkalálódott, Borbély Lénárd csepeli polgármester például betiltotta a művet, azaz utasítása értelmében az önkormányzatához tartozó óvodákban és bölcsődékben nem hasznosítható a gyermekek épülésére. Hagyják békén a gyerekeinket! – fűzte még hozzá Facebook-bejegyzéséhez a polgármester úr konkrétan.

Aztán meg az történt a könyvvel, ami ilyen esetekben lenni szokott: jelentősen megnőtt iránta az érdeklődés. Ezen a ponton kijelentem, hogy a művet a róla vitatkozók legnagyobb részéhez hasonlóan nem olvastam a maga teljessé­gében, és nem is áll szándékomban. Önző módon ennek hátterében a személyes érintettség és a motiváció teljes hiánya áll, valamint az időzavar, mivel a lakosság ez ügyben passzív részéhez hasonlóan annyit dolgozom, mint egy állat és örülök, ha esténként hozzájutok egy falat Gordon Ramsey-hez, akinek viszont valóban tanulságos az önéletírása. Így aztán nem áll módomban véleményt formálni arról, hogy a Meseország homoszexuális-propaganda inkább vagy csupán a sokszínűség dicsérete.

A bölcsek kövének megannyi tulajdonosának túltolástól eltorzult arca viszont felettébb érdekes. Lenne mit dolgozni rajtuk a pszichológusoknak. A pszichológusok egy része azonban inkább Bagdy Emőkével foglalkozik, miután kollégájuk azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy a gyerekekre veszélyt jelentenek a gendermesék. Szerinte a gyerekek három- és ötéves koruk között kapják meg azokat a kulcsingereket, amelyek hozzásegítik őket, hogy a biológiai nemükkel azonos társadalmi nemben találják meg később a számításaikat. Már amennyiben jól értelmeztem a szavait.

Idézem őt pontosan is: „Például ha arról hall egy történetet, hogy két herceg egymásba szeret, akkor ezt a gyerek megjegyzi, és számára már evidencia lesz, hogy a fiúk egymásba szerethetnek.” Magam Bagdy Emőkét igen nagyra tartom, egyszer láttam egy előadását Veszprémben, és le voltam nyűgözve, viszont azt látom jártamban-keltemben, hogy a fiúk (és a lányok is) sorra szeretnek egymásba, anélkül is, hogy ezt kiskorukban evidenciaként verték volna a fejükbe, lásd még érzékenyítés. Ettől a szócskától én azért nem biztosítanám ki felhevülten a revolveremet, ugyanis lenne mire érzékenyíteni. Például a hajléktalanokra, akiket apuka pénzével kibélelt újgazdag kis szarháziak vernek össze sportból, az elesettekre, a kiszolgáltatottakra és a megnyomorítottakra, akiken átlépnek a templomba menet, a fogyatékkal élőkre, de akár a kisfiús kislányokra is, akik a poklok kínját élik át minden nap a társaiknak köszönhetően.

Mindeközben az van, hogy nekem az egymáshoz vonzódó hercegekről a Gyalog galopp zseniális toronyszoba-jelenete ugrik be, és szerencsére a gyerekeimnek is. Hogy az unokámmal mi lesz, még nem tudom, lehet, hogy addigra betiltják a komplett Monty Pythont is, visszamenőleg. Merthogy érzékenységeket sért. Morrison szobrát ledöntik, a forradalmak beérnek, ahogyan azt a Spions zenekar énekelte még a hetvenes évek végén. Feltételezem – mert ki vagyok én, hogy kijelentsem? –, hogy ez az az állapot, amikor a túltolás elborítja az elmét. Az meg ahelyett, hogy engedné áramolni a flow-t és a csít (lehetőleg egyszerre), kiadja a parancsot, hogy fegyverbe. Tisztára, mint a komcsiknál annak idején. A radikalizmussal (mely bizonyos életkorban felettébb üdvös, később azonban aggályos) az a baj, hogy képtelen akár egy percre is odafigyelni a másikra, és nem ellenfelet lát benne, hanem ellenséget. Az, hogy a langyosokat kiköpi az Úr, egészen mást jelent, jelezném szelíden.

Valamint azt is, hogy én a magam részéről, őzikeszemeket meresztve ugyan, de Lázár Ervinnél meghúzom a határt. Csak remélni tudom, hogy ő az az igazodási pont, az az ikon és etalon, akivel kapcsolatban a szekértáborok összes létező oldalán nem csupán fegyverszünet, de megegyezés is születhet. A maradék józan ész, a szabadság, a szerelem, a művészetek és a haza nevében. Ellenkező esetben ki kell mondanom: Dömdödöm.