A tisztelet a szívünkben képes megteremteni az összefogást, és akkor a tizenöt éves vitákat egyetértés válthatja fel.”
A 2010-ben alkotott jogszabályok, köztük a kettős állampolgárságról szóló, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvények jelentették a megoldást, amelyek az elsők között teremtették meg a jogszabályi hátteret. Az alaptörvény is világosan fogalmaz, amikor kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért.”
Igen, visel, napi aktivitásával, partnerségével. De a társadalom egy akkor még meghatározó része azt is bizonyította, hogy még érezni sem tud, mi több, érzéketlen maradt.
Az elmúlt tíz esztendő eredményeként mára már az egymillió-százezret is meghaladta az új magyar állampolgárok száma, a jelentős gazdasági támogatás biztosítja a határon kívül élő közösségeink számára a szülőföldön maradás, a boldogulás lehetőségét.
A világ magyarsága az összetartozásával szorosra szőtte a nemzet szövetét, mely szétszakíthatatlan szálaival vet ki magából minden érzéketlen, újabb gyűlöletet szítani szándékozó törekvést a jövőben.
Ozsvald Árpád felvidéki költő írta a Hettita balladában: „Amikor a hettiták elfelejtették őseik nevét, / az istenek szeméből kiesett a lazúrkő, / s a fekete üregek megteltek könnyes iszappal, / nem akarták többé látni / a fiak és unokák hűtlenségét. / Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra, / amelyen idáig jöttek – az útjelző bálványok / kifordultak a helyükből, bebújtak / a föld alá, mert szégyellték / az utat felejtő vándorok hűtlenségét.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!