Átverekedve magamat az elmúlt napok balos cikk- és véleménycunamiján, be kell valljam, hogy az minden esetben embert és vérnyomást próbáló feladat volt. A balfélen az egyetlen számukra kívánatos végeredményre fókuszáló, áradó és tévedhetetlen következtetések esszenciája mindig egy és ugyanaz: az Orbán-kormány ellopja, elveszi, saját zsebre átjátssza a ,,kisemberek” pénzét, tömi a saját és oligarchái zsebét, és így tovább, és így tovább, itt a vége, fuss el véle, jó éjszakát, gyerekek. Ha csak a mai napon összeadnánk azt a vagyont, aminek ellopásával a liberális baloldal politikusai és ,,független” médiamunkásai vádolják a kormánykoalíciót, hát bizony annak összegét látva bármely nagyhatalom irigykedve csettintene. Ezt a képességét a kormánynak akár világszabadalomként is le kellene védetnie, hiszen naponta még Ali Baba és a negyven rabló meséjének haramiái se voltak képesek arra, hogy ezt a trilliárdokban mérhető ,,lopást” végrehajtsák. Ráadásul ezt cselesen úgy intézi a kormány, hogy közben megtévesztés gyanánt még az ország is épül-szépül, a fejlesztések rendre megvalósulnak, nincs az egekben az infláció és a családok is gyarapszanak. Ez az igazi világkuriózum!
A cikkek közül a kedvencem, hogy konkrét legyek, a snájdig és vonzó tekintetű Molnár Csabának (és pártjának) gondolatai, aki szerint: ,,A kormány most veszi el a családoktól a biztonságos karácsonyozás, az ünnepi asztalnál való találkozás lehetőségét.” Milyen magasztos, szem nem marad szárazon! Hát persze! Most ez a hergelés iránya. Bezzeg ha a miniszterelnök könnyített volna a járványügyi korlátozásokon, akkor Csaba királyfi cikke arról szólna, hogy Orbán a nyilvánvaló veszélyhelyzet ellenére egymáshoz taszítja a családokat, barátokat, személyesen kötelez mindenkit az eddig elmaradt ölelések, csókok pótlására, és ezzel nyilvánvalóan elszabadítja a járványt. Ismerős taktika: nyuszika és az ő sapkájának az esete.
Itt engedtessék meg számomra egy kis kitérő. A naponta szajkózott balos cikkek mindegyikének sajátja, hogy az egyes emberek által elkövetett vagy vélelmezett hibákat minden esetben az egész jobboldali közösségre kiterjesztik. Ahogyan egy politikai pártot, úgy bármely munkahelyi vagy baráti közösséget esendő, ilyen vagy olyan emberek halmaza alkotja. Árulja már el valaki, hogy miért jelenti az egyes ember vétke, bűne az egész közösség vétkét, bűnét? Miért nem elegendő kizárólag az egyes ember megítélése a tettei alapján, miért kell az adott közösség teljes megbélyegzése? Meggyőződéssel hiszem – a példám tetszőleges –: ha egy vállalkozó, egy közmunkás lop vagy verekszik, az nem jelenti azt, hogy minden vállalkozó vagy közmunkás lopós, illetve verekedős.
