Jakab az élen

Visszatekintve érdemes felidézni a balliberálisok nácimosdatásának kezdeti lépéseit.

Bíró László képviselő-jelölt sajtótájékoztatója az időközi országgyűlési képviselő választás eredményvárás után. Fotó: Ádám János Forrás: Ádám János/Észak-Magyarország

Ha Palik Laci stílusában sportkonferálósat játszanánk az ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelöltek hetente váltakozó közvélemény-kutatási eredményeivel, akkor most hangosan a címet kiabálnánk a képzelt mikrofonunkba. Bővebben azt, hogy: „Hoppácska! Jakab átvette a vezetést, Dobrev szorosan mögötte próbál előzni, Karácsony pedig az alkalomra vár, hátha az élen ütköznek és így elsőként futhat be a célba.” És úgy folytatnánk a hazai belpolitika legrangosabb versenyének konferálását, hogy: „Hová tűnt Fekete-Győr?!”

Mert ki gondolta volna, hogy a szabaddemokratautód-jelölt, a fővárosi úrigyerek több mint tízszázalékkal lemarad a nemrég még neonáci színekben üvöltöző miskolci induló mögött? Ugye, milyen vicces lenne ebben stílusban konferálni az ellenzéki vezetők küzdelmeit? No, de kinek van kedve viccelődni ezzel? Ami a szemünk előtt zajlik, az nemcsak szomorú és felháborító, hanem kegyetlenül veszélyes játszma is, aminek a végén egy igazi, hamisítatlan neonáci szélsőséges figura és csapata nyerhet el komoly közhatalmi státust. Mindezt a balliberális értelmiségi háttérbázis teljes asszisztenciájával.

Visszatekintve érdemes felidézni a nácimosdatás kezdeti lépéseit. Amikor a Magyar Gárda bakancsai javában taposták a cigánytelepek sáros utcáit, Jakab Péter Borsod megye lakossági fórumain tolta a cigány-, zsidó- és melegellenes szövegeit. Ebben az időszakban még volt olyan fáklyás felvonulása a Jobbiknak és a gárdának, amelyen csaknem kétezer szélsőséges ment be egy 200-300 lakosú cigánytelepre, fenyegető és gyalázkodó szövegeket üvöltöztek, a telepen élő gyerekek az ágy alá bújtak, volt, amelyik bepisilt félelmében. Az is ebben az időszakban történt, hogy egy cigánytelepen felkészültek a lakók a gárdisták fogadására, Molotov-koktélokkal, vasrudakkal és több tonna felhalmozott kővel várták a hívatlan vendégeket, így oda nem mentek, mert a rendőrség útját állta a fél megyét bejáró szélsőjobbos kampánykörútnak. Mindkét eset tragédiával végződhetett volna, nem a szervezőkön múlt, hogy végül komoly sérülések nélkül zajlottak le. Ezeknek az egyik vezető figurája volt Jakab, a stábjában ott vannak azok, akik már akkor is aktív szervezői voltak a párt és a vele szövetséges félkatonai szervezet rendezvényeinek.

Nem sokkal ezután azt gondolta Karácsony, Haraszti és Heller, a Soros-univerzum meghatározó figurái, hogy szükséges a technikai koalíció velük. Kellett ugyan néhány év, hogy hozzászokjon a gondolathoz a belvárosi értelmiségi kör, de mára megtörtént ez is. A minap Magyar Bálint büszkén nyilatkozta a sajtónak, hogy ő bizony szívesen szavazna a Jobbik jelöltjére, ha az előválasztáson nyerne a körzetében. Az a művészettörténész is kedveli Jakab ótvaros bunkóságát, aki pedig évek óta szervezi a Szabadság téren felállított német megszállásra emlékeztető szobor elleni Eleven emlékmű nevű projektet, amelyen arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a náci eszmék terjedésében és a tömeggyilkosságokban a hazai állami intézményeknek is szerepük volt.

Most viszont nincs gondja azzal, hogy a nemrég még cigányozó, zsidózó és buzizó szélsőjobbos pártkatonák a hatalom megszerzése érdekében átmenetileg más szavakat használnak, de agressziójuk és alpári stílusuk ugyanaz, ami a neonáci időszakukban volt. Mert a balliberális értelmiségi szerint van jó és van rossz gyűlölet. A saját gyűlöletük jó és hasznos, másoké pedig elítélendő és üldözendő.

Ostobaságuk a számos diplomájuk és tudományos fokozataik tükrében még sokkal feltűnőbb, hogy a legegyszerűbb összefüggéseket sem képesek felismerni az Orbán- és Fidesz-fóbiájuk miatt.

Pedig csak azt kellene komolyan venniük, amit mindig is szajkóznak, amikor mások szélsőséges viselkedését elemezgetik. A Jobbik, mint a hazai neonáci mozgalom legsikeresebb politikai képviselete, azért erősödött meg a kétezres évek második felében és a kétezertízes évek elején, mert a szociálliberális kormányok tevékenységének és a világgazdasági válságnak köszönhetően jelentős társadalmi feszültségek alakultak ki Magyarországon.

És azért kezdett hanyatlani és széttöredezni a szélsőséges párt, mert a Fidesz–KDNP-kormány sikeres gazdaság- és társadalompolitikával kezelte a válságot. Ha a jelenlegi járványhelyzet hatásai olyan folyamatokat indítanak el, amelyek táptalajai a szélsőségek megerősödésének, akkor azokat a pártokat, amelyek eddig a Jobbikot dédelgették, megmentették az összeomlástól, cipelték magukkal szövetségesként, úgy fogják félresöpörni az újra megerősödő neonácik, mint a pinty. Akkor majd előkerül újra a „Judapest”, a „tetűcsúszda”, a „cigánybűnözés” és a „buzizás” számos kreatív formája.

És akkor majd lehet megint sápítozni a nácik miatt, mintha semmi közük nem lenne hozzá a ballib értelmiségieknek és pártjaiknak.

A szerző újságíró

(Borítóképen: Jakab Péter; Forrás: Ádám János/Észak-Magyarország)