Azon merengek, hogy ebben a túlpörgött világban merenghetek-e még egyáltalán. Illő-e elmélázni múlton, régi időkön, vagy már mindennek a máról kell szólnia, mert ezt parancsolja a megsűrűsödött jelen. (Bár a Mélyszántást éppen a merengésre találtam ki annak idején: mélyebbre ásni a szokottnál, megforgatni a talajt. Átgondolni, jó-e az irány, s mit mond a múlt, a tapasztalás.)
Az álnok jelen erőnek erejével le akar beszélni a visszapillantásról. Ne nézz hátra, töröld el a múltat, a jelennek élj. Hogy miért? Mert ha visszanézel, múltba tekintesz, a végén ráébredsz, hogy a világ, a történelem ismétli önmagát. Csak a smink változik, nincs új a nap alatt.
A múltat végképp eltörölni! Ismerős, ugye? Hogyan is mondta a liberális ötletgazda, boldogult Saul Alinsky? „Tartsd fenn a nyomást! Támadj, támadj, támadj minden irányból! Sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra.” Ne hagyd abba a támadást, sugallta a romlott ember, hiszen ha időt hagysz, az ellenfeled ráébred, hogy ósdi a trükköd. Ne hagyd hát a múltat, a történelmet megismerni!
Egy színész minapi nyilatkozatát olvasom. Resetár Dániel Szamuely Tibort alakította Stefka István és Csurka Dóra nemrég bemutatott dokumentumfilmjében, A halál népbiztosában. Alaposan belemerült, szinte rabja lett a szerepnek. Ráébredt valamire. „Azokat a párhuzamokat, amiket le lehet vonni Szamuely mint ember és a mostani kor Szamuelyjei között, azt le kell vonni – magyarázza az interjúban. – Így, hogy »jártam benne«, pontosan látom, hogy számos Szamuely él közöttünk.”
Kár, hogy a többség nem is tudja igazán, ki volt Szamuely Tibor. Legföljebb annyit tud, hogy egy ’19-es bukott kommunista, akiről régebben utcákat, tereket, laktanyákat is elneveztek. Nos, nekik ajánlom a bécsi Standard Ausztria pár évvel ezelőtti cikkrészletét az emberszabású hóhér utóéletéről. „Ausztria jelezte, hogy a népbiztost semmilyen körülmények között nem fogadja. Miután a határon elfogott Szamuely szíven lőtte magát, felmerült a kérdés, hol temessék el. A bécsújhelyi zsidó hitközség elzárkózott, a temető meggyalázásának tekintette volna, ha Szamuelynak nyughelyet biztosít. A Prager Tageblatt azt írta, az osztrákok átdobták a holttestet a határon, de amikor a magyar oldalon megtudták, kiről van szó, visszadobták, és ez öt-hat alkalommal megismétlődött. Végül elsőre Savanyúkút közelében, magyar területen temették el, közvetlenül a temető fala mellett, de kívül, ám ott sem maradhatott. Savanyúkút és a környező falvak lakói azzal fenyegetőztek, nem tűrik meg Szamuely holttestét, és kutyákkal fogják széttépetni. A holttestet exhumálták, és Sauerbrunn és Pötsching között egy titkos helyen temették el újra, máig nem tudni, hol.”
