Nagy szavak ezek, Gyurcsány úr, és már régről ismerjük őket. Miképpen ismerősek már régről a nagy szavakat kísérő teátrális gesztusok, nagy kézmozdulatok – szóval a lelki és elmezavarokkal küszködő nyomorult összes ripacssága.
Hosszú börtön helyett
Ön ismét odaállt ország-világ elé a nagy lelki púpjával, és kitárulkozott. Ilyenkor az a könnyebbik út, ha kijelentjük hanyagul, hogy nincsen ezzel semmi baj, mindenki úgy csinál magából hülyét, ahogyan akar, s különösen igaz ez akkor, ha az illető tényleg súlyos elmebeteg.
Az e véleményen lévőknek, a hányavetieknek most nincs igazuk.
Önt igenis komolyan kell venni, ugyanis hiába ébredt azon a végzetes reggelen Gregor Samsaként, ön nem maradt odabent a szobájában, hogy a résnyire nyitott ajtóból hallgassa, miként szíja Katus a Fecskét, s – mint utaltunk már rá – apja sem volt, aki megoldotta volna a problémát egyszer s mindenkorra. Nem. Ön, Gyurcsány úr, az átváltozás után elindult a világba, és karriert csinált. S hiába jött el aztán a nagy vég, a „trükkök százai” folytatódtak, és ön szabadlábon maradt.
Ön az, aki:
1. Beeresztette a magyar titkosszolgálat szíve közepébe az orosz titkosszolgálatot, adatot gyűjteni.
2. Akinek a titkosszolgálata azóta elítélt, gyilkos bűnözővel tárgyalta meg, hogyan kell adatokat gyűjteni ellenzéki politikusokról, s ha nincs elég adat, hogyan kell őket hamis vádakkal ellehetetleníteni. Minderről hangfelvétel van.
3. 2006-ban a rendszerváltás egész ethoszát meggyalázó brutalitással eresztette rá a tüntetőkre az azonosítószám nélküli, tiltott eszközöket használó „rendőröket”, és a szó legszorosabb értelmében nyomorított meg, ölt meg és záratott jogtalanul börtönbe százakat.
4. Őszödön az elvtársainak lazán, teátrálisan, nyilván a szokásos kézmozdulatok kíséretében bevallotta, miképpen hazudták végig a kormányzásukat, csak azért, hogy „a végére visszahozzák a kormányzást a szarból”.
Ezért a négy esetért egyenként kellett volna önt elítélni, súlyos és hosszú börtönbüntetésre. Teljesen függetlenül attól, hogy ön ténylegesen elmebeteg és beszámíthatatlan. És szándékosan csak ezt a négy pontot említettem, mert ezekhez képest szinte semmit sem jelent a pákozd–sukorói kaszinópanama, a Fittelina, a Czeglédy-féle bűnözőkkel folytatott pártfinanszírozás, az autópálya-építések megdöbbentő korrupciói, a négyes metró – eh, hagyjuk is.
És ön, Gyurcsány úr, nem börtönben van, hanem a parlamentben fenyegetőzik éppen.
Igen, ez komolyan veendő fejlemény.
Arról nem is beszélve, hogy egyre többen bújnak elő az ön köpönyegéből, ki saját magától, ki önt utánozva „változva át”, ki pedig „csak” külföldi titkosszolgálatok kiképzésén átesve teszi, amit tesz. Jakab, Szabó, Hadházy, Tordai, hogy mondjunk néhány példát mindegyik típusra, s ki ne felejtsük az ön bizarr kis klónját, a váll nélküli Fekete-Győrt, aki valószínűleg egy nemváltó műtétre vágyik leginkább, s helyette lett „politikus”.
Önök, így, együtt: a polgárháború előérzete.
Az pedig komoly dolog.
Vegyenek vissza, mert a harag rossz tanácsadó!
Éppen ezért arra kérem önt, hogy ritka s egyre ritkuló tiszta pillanataiban ezt is vegye számításba, amikor fenyegetőzik, s intse erre régi s újdonsült elvtársait is. Ön miniszterelnökként saját hitbizományaként, saját céljaira használta a titkosszolgálatokat, majd a nagy vég után azokkal a titkosszolgálati emberekkel működtette tovább a magán-titkosszolgálatát; ön mindig bensőséges kapcsolatokat ápolt az alvilág legsötétebb figuráival; önt mindeddig megvédték bizonyos bírák – egyszóval joggal alakulhatott ki önben egyfajta hamis biztonságérzet és a sérthetetlenség illúziója.
De azt ön sem gondolhatja komolyan – már ha képes még olykor valamit is gondolni –, hogy egy nem várt és az ország számára végzetes következményekkel járó kormányváltás után nagyjából hárommillió ember nézné ölbe tett kézzel, hogy önök elkezdjék beváltani a fenyegetéseiket.
Nem, Gyurcsány úr, meg tudom ígérni önnek, hogy nem így lenne.
Annak legegyszerűbb módja, hogy megkíméljük magunkat mindettől, a normalitás győzelme jövő tavasszal.
De készülnünk kell a tragikus forgatókönyvre is. Leginkább önöknek. Úgyhogy nagy türelemmel kérem önt, figyelmeztesse önmagát és elvtársait is a szükséges óvatosságra. Vegyenek vissza, Gyurcsány úr, mert a harag nekünk is rossz tanácsadó. S jelen pillanatban önök kizárólag a haragunkat szítják.
Ne tegyék. Jobb lesz úgy mindannyiunknak.
Borítókép forrása: Mirkó István