A hazug 444-et hamarabb utolérik, mint a becstelen Herthát. S ez azért van így, mert a Jóistennek remek a humora – még ha többnyire fekete is.
Mert van-e annál feketébb humor, hogy ez a 444 „műsort” készít arról, miszerint itt minálunk diktatúra van, ahol kirúgnak embereket a véleményük miatt, bezzeg Nyugaton nincsen ilyesmi, ott szólás- és véleményszabadság dúl, de Orbán azt akarja elhitetni, hogy ez éppen fordítva van, és az hazugság.
Aztán mindjárt másnap kirúgják a Herthától Petry Zsolt kapusedzőt, akinek „munkáját mindig is nagyra értékelték a Herthánál töltött évei alatt. Nyitott, toleráns, segítőkész ember. Soha nem viselkedett homofób vagy idegengyűlölő módon” – legalábbis így szól Carsten Schmidt vezérigazgató indokolása, amit írásba adott. Vagyis a Hertha leírta, hogy egy kiváló szakembert kizárólag a véleménye miatt rúgtak ki, mert az nem „összeegyeztethető a Hertha értékeivel”.
Hát ez csillagos ötös – a gazemberség, becstelenség, értéktelenség téma- és évadzáró dolgozatára. (Věra Jourová meg kap egy külön jutalomkönyvet az évzárón, mert ő fáradhatatlanul küzd tovább a magyar sajtó- és véleményszabadságért, továbbá a jogállamért. Jutalomkönyvének címe: A sajtóról; írta: Marx–Engels–Lenin; Kossuth Könyvkiadó, 1974.)
Erről a történetről persze Thilo Sarrazin mesélhetné a legtöbbet. Ő kiváló pedigréjű szociáldemokrata párttag, sőt vezető és a Bundesbank egyik vezető munkatársa – volt. Aztán megírta a Németország felszámolja önmagát című könyvét (amely huszonkét hétig vezette a német sikerlistákat, elképesztő eladott példányszámokat produkált, hiába, no, ha egyszer egy könyv találkozik a társadalom legközvetlenebb tapasztalataival, akkor ilyesmi helyzet áll elő). Sarrazin könyve nem volt összeegyeztethető a német nagypolitika „értékeivel”, úgyhogy Sarrazint azonnal elbocsátották a német Bundesbankból, pártja, az SPD pedig tíz évig kereste a módját, hogyan rúghatná ki végre soraiból a veterán szocdemet.
„Minden egyes mondatát leellenőrzi, hogy okot adhat-e arra, hogy kivágjuk.” Ezt Sigmar Gabriel SPD-elnök mondta 2010-ben, így öregbítve és erősítve a németországi sajtó- és véleményszabadságot, s persze azért is, hogy a korrupt és így megzsarolt Věra Jourovának hátralevő életében legyen igazodási pontja. Aztán Sarrazint kirúgták a pártból is, helyreállt a német demokrácia. Ott amúgy ez napi realitás. Mint az utcai zsidóverések. Éppen ezért van joguk kioktatni bennünket sajtó- és véleményszabadságból, továbbá antiszemitizmusból (is). S aki nem érti, pláne nem hiszi, annak utánajárnak. Világos?