Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1951. május 18-i felállítását hosszas előkészítés előzte meg. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetői, Rákosi Mátyás, Révai József és Gerő Ernő fogalmazták meg azokat a szempontokat, melyeket megtárgyalt a párt, a Minisztertanács és végül az Országgyűlés. Az utóbbi ellenszavazat nélkül fogadta el az 1951. évi I. törvénycikket, ami rendelkezett az Állami Egyházügyi Hivatal létrehozásáról. A Minisztertanács felügyelete alá rendelt országos hatáskörű szervnek alapvetően az egyházakkal kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása volt a feladata, de tulajdonképpen egészen a rendszerváltásig totális ellenőrzést, felügyeletet gyakorolt az egyházak, a papok, a lelkészek és az egyházi intézményekben dolgozó személyek felett.
A kommunista diktatúra idején a pártállam mindent megtett, hogy eredeti szándéka szerint megsemmisítse, majd miután belátta, hogy ez nem fog megvalósulni, ellehetetlenítse az egyházakat Magyarországon. Az első időszakban a papok, a lelkészek letartóztatása, internálása tömeges méreteket öltött, de kiemelkedik az 1945 utáni első pár évből, hogy nemcsak az áldozó papokat, szerzeteseket érte a sokszor alaptalan és minden valóságot nélkülöző vád. Internálás, letartóztatás, bebörtönzés volt a kiszemelt egyházi emberek sorsa, és a későbbiek során már a püspököket sem kímélték. Sőt 1948 karácsonyán – Kelet-Közép-Európában először – a legmagasabb méltóságú katolikus egyházi vezetőt, az esztergomi érseket, a bíborost, Mindszenty Józsefet tartóztatták le.
A püspöki kar élén őt követte Grősz József kalocsai érsek, akit 1951. május 18-án – az Állami Egyházügyi Hivatal létrehozásának napján (a kommunisták mindig is adtak a külsőségekre!) – ugyancsak letartóztattak, majd óriási perben ítéltek el. A Grősz-perhez kapcsolódó több mint huszonöt egyéb perben pedig halálra ítéltek és kivégeztek csaknem húsz egyházi és világi személyt, továbbá több mint kétszáz szerzetest, papot és világit ítéltek komoly börtönbüntetésre. Azonban a politikai rendőrség nem állt meg ezeknél a letartóztatásoknál, ügyeknél. Mindenki, aki nem támogatta, nem működött együtt a kommunista diktatúrával, az hasonló sorsra jutott. Ha valakit nem tudtak bíróság elé állítani, akkor internálták, házi őrizetbe helyezték, megvonták működési engedélyét. Különböző gyakorlatot folytattak az egyes felekezetekkel szemben, mivel más-más módon igyekeztek eljárni velük szemben.