Korszellem-fluiditás

Négy tétel a pedofilellenes gyermekvédelmi törvény kapcsán.

20210614 Budapest A pedofilellenes törvényjavaslat egyes módosításai ellen tartott demonstráció résztvevői az Országház előtti Kossuth téren fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

A dolog aktualitása miatt csak egy témát kiragadva a sok közül, nézzük meg a genderideológiát. Tehát azt a mára gyakorlatba átültetni igyekezett elméletet, amely másodlagosnak tekinti a biológiai teremtettséget, viszont azt hangoztatja, hogy „nő” és „férfi” pusztán „társadalmi konstrukció”, olyan „nemi szerep”, amelyet csak a szűkebb vagy tágabb környezetünk „nyomására választunk” – így azt dekonstruálni, lebontani, egymásba átjárhatóvá tenni is lehet. Nyilván az erre irányuló propaganda sem azzal kezdődött (ám mára sajnos valósággá érett), hogy rózsaszín tüllruhába öltözött drag quee­nek járnak óvodákba a szexuális fluiditásról szóló meséket olvasni a kicsiknek. Nem. A dolog – többek között – azzal kezdődött, hogy a radikális feministák megkérdőjelezték az anya „szerepét”, kitalálták, hogy testet és lelket el kell egymástól választani. Hogy „az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik” – természetesen a patriarchális társadalmi konvenciók miatt –, tehát nyilvánvaló, hogy „a nők nem lesznek felszabadítva, míg nem lesznek felszabadítva gyermekeiktől, a családot pedig el kell törölni”. (Si­mone de Beauvoir)

A női teremtettség és a gyermekvállalás, önmagában a család szentségének megkérdőjelezését persze „logikusan” követte a férfiasság, a maszkulinitás – és az ahhoz kapcsolódó erények – devalválása, általában a nő és férfi lelki és fizikai egységére alapuló kapcsolatok relativizálása és az ehhez biológiailag társuló szexuális orientáció általánosságának és rendeltetésszerűségének kikezdése. Először persze csak a „kivételszabályok” szabad(os)abb bemutatásáról, a megismerésről, toleranciáról volt szó, de jól tudjuk: a csúszós lejtőn nincs megállás. Így lett mára az elfogadásból propaganda, az abnormálisból normális, a speciálisból általános. Ma már nem az a cél, hogy minél több ember elfogadja, hogy – ami valóban a természetes világ része – léteznek a bevettől eltérő szexuális érdeklődések vagy a nem kialakulásának zavarait mutató genetikai rendellenességek, hanem hogy ezeket teljesen normálisnak állítsák be – és azokat rekesszék ki, akik a kivételt nem hajlandók főszabályszerűségnek tekinteni.

Az ilyen típusú információs háború pedig – miután a „társadalmilag elnyomottak” felszabadítását hirdető igazságharcosok egy idő után azért át szokták lépni az egyébként valóban feljebb tornászott ingerküszöböt – értelemszerűen ellenreakciókat, immunválaszokat vált ki a másik félből. Ezek lehetnek társadalmi, de akár politikai válaszok is a döntéshozatal részéről. És a hosszas „bevezető” után itt kerül a képbe az Ország­gyűlés által nemrégiben elfogadott pedofil­ellenes és gyermekvédelmi törvény, amelynek kapcsán – fentiekre is tekintettel – érdemes négy gondolatot figyelembe venni:

A gyermek érdeke mindenekfelett áll

A gyermek érdeke az elsődleges, de a kiskorú még nem feltétlenül tudja, hogy neki mi az érdeke (bár természetesen a nevelést elutasító kritikai pszichológia új irányzatai szerint tudja). Éppen ezért az államnak, a társadalomnak és a szülőnek eminens érdeke, hogy biztosítsa a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást.

Ez az alaptörvényben is rögzített „parancs” kapcsolja össze a törvény két részét: szigorúbb fellépés a pedofíliával szemben, a büntetési tételek megemelése, a pedofilok helyes és szükséges stigmatizációja, valamint a gyermek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának hatékonyabb védelme a gender- és homopropagandával szemben, a szülők javára.

A pedofília relativizálása is bűn

A nagy liberomarxista „szexuális forradalomnak” ma már sajnos és egyben undorító módon része a pedofília relativizálása, a pedofilok „társadalmi megbélyegzettségének enyhítése”. Erre példákat nemcsak Nyugat-Európából – legfőképpen Franciaországból – lehetne hozni, ahol már évtizedekkel ezelőtt baloldali értelmiségi mozgalom indult a beleegyezési korhatár csökkentésére, de Magyarországról is.

Számtalan cikk, riport, publicisztika jelent meg az elmúlt években balliberális orgánumokban (Magyar Narancs, HVG, Népszava, Népszabadság), amelyek a pedofil hajlamot igyekeznek csak egy szexuális orientációnak beállítani a sok közül, és azt sugalmazzák, hogy igazából a pedofilok is szenvednek „lelki terheik” miatt, saját maguk áldozatai, ezért nem büntetésre, hanem sokkal inkább mentális segítségre lenne szükségük. Ezzel a korábbiakból fakadó, de minden határt túllépő „érzékenyítéssel” szemben pedig fel kell lépni, akár a jog eszközével is – a bűn elkenése ugyanis ugyanúgy bűn.

A fiú fiú, a lány lány még mindig

Ha esetleg nem volna világos, érdemes tisztázni: az elmúlt egy-két hétben (valójában években) kialakult vita nem arról szól, hogy valaki anti- vagy szimpátiával viseltetik-e a homoszexuálisok vagy a „transzneműek” (?) iránt. Nem, a kérdés arról szól, hogy ­jó-e, üdvös-e, ha a homoszexualitást vagy genderőrületet egyféle trendi életmódszabadságként állítják be, akként reklámozzák például kiskorúaknak is. Jó-e, elfogadható-e társadalompolitikai és morális szempontból, ha a gyermekek már korán megismerkednek az „általános nemi szerepek” felcserélhetőségével, és olyan impulzusokat kapnak, amelyek összemossák, illetve egymásba átjárhatóként (fluidként) mutatják be a férfit, fiút és a nőt, kislányt? Nem, ez nem jó és az ilyen kísérleteket meg kell állítani.

A gyermekek szexualizálása rossz

A pedofíliát, a gyermekszexualizálást nem ez a törvény „kötötte össze” a genderideológiával, hanem éppen az „LMBTQ” (bármit is jelentsen ez a mozaikszó) -propaganda volt az, amely saját alantas céljai reklámozására tinédzserkort el sem ért gyerekeket használ fel. Ők viszik be a transzneműségről szóló mesekönyvet az óvodákba; ők tesznek nővé sminkelt kisfiút a National Geog­raphic címlapjára; ők táncoltatnak balerinaruhába öltöztetett srácokat a homoszexuális „büszkeség” felvonulásain és ők vettek rá egy tízéves gyereket, hogy legyen a New York-i divathét „transzgender reklámarca”.

Értem én, hogy a korszellem sokakat megbabonáz. De a természetes igazságok örökök és megváltoztathatatlanok. A korszellem viszont igen változékony, mondhatni fluid. És aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül.

A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója

(Borítóképen a pedofilellenes törvényjavaslat egyes módosításai ellen tartott demonstráció résztvevői az Országház előtti Kossuth téren 2021. június 14-én Fotó: Kurucz Árpád)