Totális képmutatás Ferencvárosban

Az utcanévtáblák ügye újfent megerősíti az ellenzék és sajtójának az aljasságát.

Budapest, 2019. november 25. Karácsony Gergely fõpolgármester és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester (b) sajtótájékoztatót tart a városházán 2019. november 25-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Legyünk egyértelműek: szerintem épelméjű embernek nem kétséges, hogy Kína egy diktatúra. Ki vonja ezt kétségbe? Ki vitatja?

Ugyanakkor mivel lenne jobb az ottani elnyomottaknak, ha Magyarország erre való hivatkozással folyamatosan beszólna Kínának, nem folytatna gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat és jó hangsúlyosan, hadd lássák ezek a gaz kínaiak, feszt gyújtó hangú beszédeket tartana és kiállásokat rendezne? Eltévedt ember, aki azt hiszi, ez a megoldás. A magyar külpolitikának mindenkor két talapzaton kell állnia: egyfelől ügyelni arra, hogy a jelenlegi határainkon túl élő magyarokat sérthetetlenként kezeljék az egykori kisantant államai, másrészt olyan külgazdasági érdekeken nyugvó politikát folytatni, ami a lehető legtöbb hasznot hozza a magyaroknak.

Ennyi.

És akkor mindezek után érkezik a Soros-blogtól, alias 444-től egy cikk, melyben leírják, hogy sakk-matt, a Fidesz–KDNP nem tud mit kezdeni Baranyiékkal, hiszen az általuk átnevezett egyik utca Hszie Si-kuang kínai püspök nevét viseli, akit évtizedeken keresztül vegzált a kínai állam, bebörtönözték, tehát valóban és egészében egy kiváló, katolikus egyházférfi volt.

És ilyenkor, de remélhetőleg tényleg csak ilyenkor az ember agya hajlamos ledobni az ékszíjat. Mert ezek a vallástagadó, ateista propagandisták minden más esetben az egyház, a kereszténység, leegyszerűsítve a szakralitás legnagyobb gúnyolói, ellenségei. Másról sem szól munkásságuk java része – és itt bőven visszatekinthetnék az elmúlt évszázadokba is –, hogy azt az erkölcsi, morális többletet, amit birtokol a kereszténység, megpróbálják darabokra szedni, jelentéktelenné tenni. Bármikor, ha akad egy hitét és hivatását komolyan vevő egyházi személy, karaktergyilkosságba kezdenek ellene, viszont ha olyanokat kell ajnározni, akik megfelelnek aktuálpolitikai érdekeiknek, hirtelen nem lesz probléma, ha egyházi vezető vagy mezei pap kvázi politikai kérdésekben is megnyilvánul.

Képmutató, aljas banda ez.

Ráadásul ugyanők azok, akik folyamatosan sikítoznak, ha a kormány támogatja a határon túli magyarokat – főleg ebben a válságos vírushelyzetben –, és pláne ők azok, akik minduntalan kikelnek a Hungary Helps-program, az üldözött keresztényeket segítő államtitkárság munkája ellen. Könyörgöm, templomfelújításokkal ki lehet ugrasztani a bolsevista nyuszit a bokorból. Ha az elmúlt évtizedekben valaki, hát a mostani magyar kormány tesz az üldözött keresztényekért. Porból épít újjá keresztény településeket a Közel-Keleten, befogad életveszélyben lévő embereket, világszinten és arányos módon nézve talán nincs még egy olyan ország, amelyik ennyire komolyan venné azt, hogy a bajba jutott Krisztus-követők mellett ki kell állni, segíteni kell őket.

Erre egy nevetséges utcanévre reagálva – hagyok időt, tehát a fentiek nem számítanak, sőt feleslegesek, no de egy utcaátnevezés, az maga a forradalom – súlyos, teológiai lantokon kezdenek játszani, hogy itt most visszavonulót kell fújniuk a kormánypártoknak.

Lássunk tisztán! Mi pontosan tudjuk, hogy ti a hatalmon és a befolyáson kívül semmiben sem hisztek, és minden eseményt úgy inter­pretáltok, ahogy ebbe az áldozati magzatpózkultúrába beilleszthető. Van ennek egy rajongói rétege, kétségtelen. Azonban mi mindig úgy fogunk cselekedni, hogy bemutatjuk a képmutatásotokat, mellé helyezzük saját cselekede­teinket, aztán a normalitás mezsgyéjén mozgó állampolgárok előtt kérdés sem lesz, hogy melyik a követendő út.

Addig még kívánok hasonlóan hisztérikus, kétségbeesett jóemberkedéseket!

A szerző újságíró, műsorvezető

A borítóképen: Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina sajtótájékoztatót tart a városházán 2019. november 25-én.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd