A magyarázat alighanem az emberi sajátosságban keresendő, amely szerint az érzelmeink fáziskéséssel reagálnak az értelmünkre. Például ha kiderül, hogy akit szeretünk, vakon megbízunk benne, megcsal, azt sokáig el sem hisszük. Mint ahogy a viccbeli rajtakapott, méltatlankodó asszonyka mondja a naiv férjének: „Te talán jobban hiszel a szemednek, mint nekem?” Ehhez a mentalitáshoz hasonlóan a DK vagy a Jobbik hűséges támogatói nem akarják elhinni, hiába látják, hogy például hogyan ölel keblére a pártjuk tőrőlmetszett rasszista jelölteket. A botrányos hátterű jobbikos Bíró Lászlót például végigerőltették a vereséghez vezető úton, ám közben nem törődtek a személyét ért jogos kritikákkal. Meg is lett az eredménye.

Ez is azt támasztja alá, hogy a csicskaszerep mindent visz: ennek jegyében már semminek és senkinek nem számít az erkölcse és a foltos múltja. Gyurcsányék példás csicskaként minden korábbi értéküket relativizálták és kisöpörték az általuk remélt kormányváltás érdekében, végtelenül hömpölygő Orbán-gyűlöletük kifejezéseként. De ha már ellenzékben ennyire jellemtelenek, milyenek lennének kormányon? Viszont sok hívük elhiszi a kormány miatt éhező szegény gyerekek szívszorító meséjét. Miközben tény, hogy háztartásonként évente átlagosan 65 kiló élelmet dobunk ki a szemétbe, és ingyenes az iskolai étkeztetés.

Sokan ma is elhiszik, mert el akarják hinni, hogy a milliárdos Gyurcsány–Dobrev páros tényleg a nélkülöző szegények miatt rongálja magát és hirdeti az igét a tolvajok tobzódásáról. Miközben baloldali oligarchaként hallgat – mint az elnémított balatonberényi harang – saját tetemes vagyona keletkezéséről. A baloldal többsége azonban remélhetően előbb-utóbb megbékél a valósággal. Hisz a szemének. Tudatosul benne, hogy az átlagbér az elmúlt tíz évben 54 százalékkal növekedett, és cudar idők, káosz vár mindannyiunkra, ha jövőre netán tévesen szavaznak. Ráébrednek, hogy már rég nem csicskák, hanem önbizalomban megerősödött magyarok.

Akkor pedig a főcsicska főpolgármester pénzben úszkáló helyettese, Tüttő Kata az egész „újrahasznosításba” odakozmált bagázzsal együtt ellovagolhat a naplementébe. Remélhetőleg jövő áprilisban a horizonton, a felvert por mögött majd csak egy tovatűnő, aprócska pontként látszanak majd.

A szerző újságíró

Borítókép: MTI/Koszticsák Richárd