A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló idei 79. törvénnyel kapcsolatban nemrég egy magyar evangélikus lelkész a Facebook-oldalán szellemesnek gondolt példabeszédet tett közzé. Ebben a félfülű és a kétfülű emberek viszonyáról, a félfülűek többség általi elfogadásáról, a gyermekek ezzel kapcsolatos érzékenyítéséről szólt, többek között így:
„[…] A »velünk minden rendben van, ha kívülről meg nem fertőznek minket« teljesen abszurd világképe lett elfogadott, s ez alig-alig tűnt fel valakinek. Az sem, hogy ez mennyire hamis és az sem, hogy mennyire veszélyes. Pedig már egy óvodás gyereknek nagyobb realitás- és valóságérzéke van önmagát, családját és környezetét illetően. […] Utána jött logikus lépésként »a gyermekeink védelme érdekében«, hogy ne is lássanak egyfülűt, nemhogy még érintkezésbe is lépjenek velük. Az egyfülűek és támogatóik hiába mondták, hogy a velük való kapcsolatba kerüléstől nem lesz egyfülű egyetlen kétfülű sem, a megismerésnek és az érzékenyítésnek pedig csak haszna van, mert minél elfogadóbb egy társadalom, annál jobb mindenkinek. A többségnek is. A gyerekeknek főleg, mert ők lesznek a jövő királyai és törvényhozói. De ennek már nem volt esélye. A tegnap még pusztán saját elfogadottságukért kiálló egyfülűek a törvény értelmében saját egyfülűségüket másokra rákényszeríteni akaró, a gyermekeket félfülűségre nevelő, lehetőleg minél több kétfülűt egyik fülének eltávolítására rávenni akaró veszélyes gonosztevőként jelentek meg […] a hatályos állami, az országgyűlés által elfogadott törvény szövegében. […]”
Az evangélikus lelkész szerint tehát a félfülűek csupán saját elfogadottságukért állnak ki, ám a törvény ennek ellenére veszélyes gonosztevőként jeleníti meg őket. A mesében szereplő félfülűeket behelyettesíthetjük a törvényben megjelölt pedofil bűnelkövetőkkel, az LMBTQ-emberekkel, a mozgalom gyermekérzékenyítő aktivistáival, de máris ki kell mondanunk, hogy a hasonlat erősen sántít. Egyúttal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a lelkész véleménye nem tekinthető a Magyarországi Evangélikus Egyház állásfoglalásának. Erről az egyházról ugyanis előbb jut eszünkbe Thököly Imre, Eötvös József, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Sztehlo Gábor vagy az egykori, hazafias szellemiséget ápoló Eperjesi Evangélikus Kollégium, mint egyes, balliberális nézeteket képviselő lelkipásztorok, akiknek nem sokat jelentenek az egyház nemzeterősítő hagyományai. Ami pedig a „védelemre méltó” LMBTQ-mozgalmat illeti, azzal kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet néhány sokatmondó tényre.