Ismeretes, hogy rohamosan erősödik a gyermekek irányában mutatott ravasz, lopakodó propaganda, amelyet nagyon nem kellene keresztény (keresztyén) berkekből támogatni. A mozgalomhoz kötődő szervezetek (vagyis az LMBTQ-lobbi) elérték, hogy sokfelé már a szülők beleegyezése nélkül végezzenek nemváltó műtétet kiskorú gyerekeken. Egy londoni genderklinikán pubertásgátló gyógyszereket adnak hároméves gyermekeknek, majd az ellenkező nem hormonjaival kezelik őket. Az alattomos és egyre szélesebb körben alkalmazott érzékenyítő propaganda olyannyira hatásos, hogy a nemváltó műtétek már kezdenek az egészségügy terjeszkedő iparágává válni.

Megdöbbentő adat: Svédországban tíz év alatt nem kevesebb, mint 1500 százalékkal nőtt az olyan kislányok száma, akik fiúnak érzik magukat, és az efféle számok Nagy-Britanniában is rohamosan emelkednek. Az LMBTQ-propaganda ugyanakkor hallgat arról, hogy a nemüket váltó kamaszok nagy része később megbánja döntését, s ez gyakran tragikus fordulatot hoz az életükben. Többségük később visszatér eredeti biológiai neméhez, de a folyamat számos lelki sérüléssel jár együtt, ezért nem ritkák az öngyilkosságok sem.

A sok riasztó példát hallva az embernek óhatatlanul eszébe juthatnak a náci emberkísérletek, a hírhedt Josef Mengele gyermekeken végzett borzalmas beavatkozásai. Mondhatjuk persze, hogy a mai, gyermekeken végrehajtott nemváltó műtétek nem hasonlíthatók a náci orvos módszereihez, amelyekkel például összevarrt vagy tífuszbaktériummal fertőzött meg ikreket, de azért attól is összeszorul a gyomrunk, amikor a kiskorúakat kezelő genderklinikák „holland protokoll” szerinti eljárásáról hallunk.

Ennek lényege, hogy pubertásblokkoló gyógyszerrel lassítják a gyerekek nemi érését. Ezzel kívánják elérni, hogy a fiatal páciensek időt nyerjenek a nemváltással kapcsolatos döntésükhöz. Ezután hosszas pszichológiai kezelések következnek azért, hogy megalapozott döntést hozhassanak (a „megalapozott” döntés eredményéről már szóltunk). És ha már említettük a gyerekeken végrehajtott náci emberkísérleteket, a pszichológiai kezelésekkel kapcsolatban is felhozható egy morbid párhuzam: emlékezzünk a távol-keleti kommunista átnevelő táborokra. Az LMBTQ-mozgalom gyakran hangoztatja, hogy nincs köze egy sor olyan tevékenységhez (például a fiatalkori nemváltoztatás, illetve a hormonkezelés), amellyel a nevét kapcsolatba hozzák. (Dehogy nincs!) Nem beszél viszont a vele rokonszenvező, őt támogató civil szervezetekről.

A neoliberális-globalista agymosáson átesett nyugati közvélemény felháborodik és populizmust emleget, ha a magyar kormány gyermekvédelmi törvényt fogad el, ha az LMBTQ-aktivistákat nem engedi be az óvodákba és az iskolákba. Azt is kifogásolja, ha a kormány ezzel kapcsolatban kikéri a polgárai véleményét. A nyugati genderklinikák tevékenységén viszont nem háborodik fel, mert azt nyilván a fejlett demokrácia nagyszerű vívmányának tartja. Szerencsére a magyar polgárok józan többségének erről egészen más a véleménye.

A szerző író, újságíró

Borítókép forrása: MTI/EPA/AFP pool/John Thys