Eltekintve attól, hogy magukat „európainak” valló politikusok és pártok az európai alapgondolattal összeférhetetlen halálbüntetéssel fenyegetik politikai ellenfeleiket, a közbeszéd ilyen szintű radikalizálása és a gyilkosságokkal való fenyegetés megengedhetetlen bármely választott tisztviselő részéről.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke külön minőséget képvisel e körben, tőle több idézetet is lehetne az adott tárgyban citálni. Egyik legkirívóbb példa a részéről az a közelmúltban elhangzott fenyegetése, miszerint hatalomra kerülése esetén földönfutóvá teszi a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnökét, jogilag olyan szempontból is érdekes, hogy a konkrét esetben a fenyegetés címzettjei már nem a politikai élet szereplői, hanem az egyetemi, művészeti élet alakjai.
Szabó Tímea „fideszes tolvajoknak” rágalmazta a kormányt, Fekete-Győr András pedig beharangozta a „felcsúti perként” elhíresült koncepciós per kilátásba helyezését. A Momentum nevű párt elnöke ezt megelőzően 2020. október 30-án podcastjában előbb az állam „fidesztelenítésével”, a köztársasági elnök alkotmánnyal ellentétes menesztésével és a legfőbb ügyész elleni jogi-politikai eljárással fenyegetőzött. Majd 2021. február 8-án egy hírportálon alpári stílusban beszélt a „fideszes elit megregulázásáról”. A legutóbbi ellenzéki pártfórumokon pedig fizikai erőszakkal találkozhatott az ellenvéleményt megfogalmazó járókelő, de az a legkevesebb, hogy listázni tervezik azokat – ez Gyurcsánynál és Márki-Zaynál is előkerült –, akik politikai értelemben az útjukban állnak.

Megjegyzendő, hogy például az Egyesült Államokban a magyar baloldal által elkövetett fenyegetésekhez hasonlót legfeljebb az amerikai Demokrata Párt szélsőségesebb padsorai­ból hallhatunk. Greg Murphy szövetségi republikánus képviselő a következő nyilatkozatot tette közzé, miután a demokrata képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez a Donald Trumppal kapcsolatban lévő emberek listázását szorgalmazta egy tweetjében: „Az a törekvés, hogy ez a szélsőbaloldali radikális személy listázni akarja saját honfitársait, nem amerikai, és szembemegy alkotmányos jogainkkal. Az ilyen cselekedetek a fasiszta és kommunista kormányok sötét korszakát idézik. Az alkotmány első kiegészítése garantálja a szólás- és vallásszabadságot. Nekünk, amerikaiaknak alapvető jogunk úgy és abban hinni, ahogy és amiben akarunk, anélkül, hogy félnünk kellene a megtorlástól. Ez közvetlen támadás a demokráciánk alapja ellen. Határozottan elítélem ezeket a mélyen megosztó szavakat.”

A fentiek alapján tehát már nem csupán az a kérdés, hogy vannak-e jogi eszközök a verbális agresszorok ellen, hanem hogy az államszocialista rendszert idéző téveszmék – amellett, hogy sértik a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és az igazságszolgáltatás függetlenségét, továbbá valamennyi eljárásjogi szabállyal szembemennek – egyáltalán jogállami keretek között értelmezhetők-e.

Ha tehát a politikai baloldal szolgálatába szegődő jogászok, Fleck Zoltán, Vörös Imre és a többiek a jogállamiság félretételének, az igaz­ságszolgáltatás politikai irányításának, a jogbiztonság felfüggesztésének gondolatával játszadoznak, miből gondolják, hogy az ellenoldalnak kötelessége az általuk meghirdetett alkotmányos puccsot tétlenül tűrnie?

A hazai balliberálisok által megfogalmazott nyílt fenyegetések, amelyek egyértelművé teszik, hogy kizárólag politikai alapon diszkriminálnának embereket, sőt egyesek személyi szabadságát vagy akár életét is elvennék, az egész nyugati világban kuriózumnak számítanak. Ilyen radikális gondolatokkal a rendszerváltás óta nem próbálkoztak Európában, aminek az oka lehet egyrészt morális gyökerű, másrészt eredhet abból a tényből, hogy a politikusok tisztában vannak vele, a szavazók többsége nem ért egyet az ilyen szélsőséges, gyűlölködő retorikával.

A római mos, mores (szabály, erkölcs) szerint az él tisztességesen, aki az írott törvényeken felül az emberi szokásokat, elfogadott normákat is betartja. Ulpianus úgy fogalmaz, hogy iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cinque tribuere, azaz a jog parancsa ez: tisztességesen élni, senkit meg nem sérteni, mindenkinek megadni a magáét. A fegyelmezőeszközökre, a pálcákra éppen ezért gyakran a mores kifejezést vésték a középkorban, innen eredeztethető a móresre tanít kifejezés, amely megfegyelmezést, ráncba szedést jelent. Ennek megfelelően csupán azt kívánhatjuk, hogy a józan, normális többség jövő áprilisban a szavazatával tanítsa móresre a baloldali agresszorokat.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Gyurcsány Ferenc a Budapest Kongresszusi Központban, a Demokratikus Koalíció X. tisztújító kongresszusán Fotó: Mirkó István